Verőcei Géza Fejedelem Református Óvoda

Archive for október 2015

ÓVODAI  PEDAGÓGIAI PROGRAM

I. Az óvodai nevelés célja, feladata, rendszere és általános elvei

I.1 Gyermekképünk

“ Mindennek rendelt ideje van…”

(Prédikátor 3,1)

Óvodánk boldog kiegyensúlyozott gyermeket kíván nevelni, úgy hogy figyelembe veszi az eltérő fejlettségű gyermekek eltérő igényeit. Nagy gondot fordítunk a gyermek és a családja megismerésére. Valljuk: “ csak a megismert gyermek nevelhető ”.

Keresztyén pedagógiánk súlypontja, a szeretetre való képesség kialakítása valamint továbbfejlesztése, és azok helyes kifejezési formáinak megtanítása:

  • rendre nevelés (Isten rendet teremtett a világban)
  • önuralomra nevelés (olyan attitűd, mely során a gyermek tiszteletben tartja a másik ember személyiségét és a környezetét)
  • személyes hitre nevelés.

Az óvodáskor az énfejlődés kitüntetett szakasza, a tényleges énfunkciók, az éntudat kialakulásának és megszilárdulásának első stádiuma.

A gyermekek sajátos testi, lelki, értelmi fejlődést mutatnak, melyeket az őket körülvevő személyi, tárgyi környezet erősen befolyásol, alakít.

Ez az életszakasz a társas kapcsolatok egyik alapozó szakasza, melyben szokásokat, szabályokat, fogalomrendszert sajátítanak el és viszonylag aktívan illeszkednek be a kortárscsoportjukba.

Legfőbb tevékenységük a játék, mely tevékenység közben tapasztalatokat, ismereteket szereznek, személyiségfejlődésükre meghatározó jelentőséggel bírnak.

Mindezek tudatában vajon milyen gyermekeket szeretnénk?

Természetesen elsősorban egészséges, jó teherbíró képességű gyermekeket, akik lelkileg kiegyensúlyozottak, másokkal szemben toleránsak, a különbözőséget elfogadják, és azt tiszteletben tartják, segítőkészséget mutatnak, magukkal és környezetükkel szemben is igényesek, akik szeretik és értékelik a szépet, jót.

Olyan gyerekeket, akik kreatív gondolkodásúak, tevékenykedni szeretők, akik nyitottak az őket körülvevő világ felé, optimista szemléletűek.

I.2 Óvodaképünk

Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjában és a Református Óvodák Keretprogramjában foglaltakkal összhangban, a helyi pedagógiai programunk elkészítésénél a keresztyén világkép kialakítását, a keresztyén erkölcs megalapozását, s Bibliai integrációt tartjuk szem előtt. A hitéleti nevelés és az a tény, hogy az egész napot áthatja ez a légkör, a gyermekek pozitív személyiségének kialakítását segítik elő közoktatási rendszer szakmailag önálló nevelési intézményként kívánja kiegészíteni a családi nevelést, biztosítani a gyermeki személyiség védelmét, nevelését, fejlesztését. Figyelembe véve és tiszteletben tartva az életkori sajátosságokat, a gyermek mind teljesebb, egyéni képességeinek kibontakoztatását.

Biztosítjuk a gyermek számára a nyugodt, békességes, szeretetteljes légkört, ahol a Krisztusi példa áll előttünk. A gyermek személyiségéhez, a legfőbb tevékenységén a – játékon – keresztül kívánunk eljutni és átadjuk neki mindazt a személyiségformáló műveltségtartalmat, amely az egészséges fejlődéséhez szükséges. Hiszünk a fejleszthetőségben. A gyermekek egyéni fejlettségi szintjére alapozunk, figyelembe vesszük az eltérő fejlődési ütemet. A tárgyi és személyi környezet biztosításával mintát adunk a környezettudatos magatartás alakításához.

I.3 Óvodánk sajátos arculata

Verőce a Dunakanyar egyik legszebb részén fekvő kisközség. A festői szépségű Duna-part és a hegyvidék egyre több látogatót vonz. Állandó lakosainak száma:3650 fő.

Intézményhálózatunk jónak mondható, bölcsőde, óvoda, általános iskola, Művelődési Ház, Községi Könyvtár, Idősek Otthona, megfelelő egészségügyi hálózat jellemzi. Kiemelkedően sok és igen színvonalas kulturális rendezvénysorozat csábítja hozzánk a hazai és külföldi érdeklődőket, művészeket.

Az óvoda épületét 1979-ben, a Nemzetközi Gyermekévben adták át. 2004-ben a Verőcei Református Egyházközség, mint fenntartó működteti az óvodát, többcélú intézményként (iskola, óvoda, bölcsőde). 2009-ben európai uniós pályázati támogatással a Verőcei Református Egyházközség, valamint Verőce Önkormányzatának támogatásával az épület tetőtéri bővítésére, korszerűsítésére került sor. Az épület kétszintes, az akadálymentesítés mindkét szinten biztosított. A kibővült óvoda 2009 szeptemberétől, jelenleg 8 gyermekcsoportban neveli elsősorban a helyi családok gyermekeit. Kertünkben sok növény, virágágyás, zöldséges és gyógynövény kert, általunk ültetett fák, bokrok vannak. Óvodakertünk, udvarunk megfelel a Zöld Óvoda és a Madárbarát Óvoda kert kritériumainak is. Az óvoda termei és gyepesített udvara, kertje ideális a gyermekek mozgásigényének kielégítésére, az egészséges életmódra nevelés alakítására.

Községünkben a kisebbséghez tartozó családok is élnek. E családokból érkező gyermekek nevelését az óvoda integrációban valósítja meg. Gyermeklétszámunk 6- 7 %- át teszik ki.

Kapcsolatunk a családokkal naprakész és szoros, az évek folyamán egyre jobban kiteljesedik, ezt szolgálja a „nyitott óvoda” szemlélete.

Az évek folyamán kialakultak hagyományaink, amiket ápolunk és bővítünk (kirándulások, rendezvények, ünnepek, programok, stb.).

 

 


Az óvoda hagyományos ünnepei és rendezvényei

 

ÉLETKOR A CSOPORTOK ÜNNEPSÉGEI
Zárt Nyílt
3-4 év Szüret

Kis Mihály-nap

Márton nap

Mikulás,

Karácsony

Farsang

Március 15.

Születésnap,

Mihály-nap

Karácsonyi délután

Anyák napja

Gyereknap

4-5 év

Szüret

Kis Mihály-nap

Márton nap

Mikulás

Karácsony

Farsang

Március 15.

Születésnap

Mihály-nap

Karácsonyi délután

Anyák napja,

Gyereknap

5-6-7 év

Szüret

Kis Mihály-nap

Márton nap

Mikulás

Lucázás

Betlehemezés

Karácsony

Farsang

Március 15.

Zöldág járás

Májusfa állítása

Pünkösdölés

Búcsúzás (gyerekek egymástól)

Születésnap

Mihály-nap

Karácsonyi délután

Gergely-járás

Anyák napja

Gyereknap

Búcsúzás

 

A gyermekek pozitív szocializálódását a közös élmények, programok bővítik, erősítik. Mindezek állandó körforgása, a megerősítő szerepe kialakítja a gyermekek biztonságérzetét. A családok bevonása, a közös készülődés, fokozza a gyermekek öröm érzését.


I.4 Az óvoda szerkezetének bemutatása

Óvoda Csoportok száma Óvodapedagógusok száma Egyéb kisegítők Külső szakemberek
1 8 16+1 12 3

Intézményünk 8 gyermekcsoportban neveli az elsősorban verőcei gyermekeket. A csoportok létszáma: 25-30 fő.

Osztott illetve osztatlan csoport irányítását 16 beosztott óvodapedagógus , két pedagógiai aszisztens, és egy vezető végzi. Az óvónők közül mindenki felsőfokú végzettségű, 3 fő szakvizsgával is rendelkezik. A nevelők munkáját dajkák segítik. A konyhai feladatokat egy fő kisegítő látja el. Egy fűtő-karbantartó végzi a kerti és a javítási munkákat, télen a fűtést.

Külső szakemberként, egy logopédus, és egy pszichológus, egy fejlesztő pedagógus foglalkozik a rászoruló gyermekekkel.  A község gyermekorvosa és a körzeti védőnő évente néhány alkalommal szűrővizsgálatot végez.

Az óvoda konyháját vállalkozásban üzemeltetik. A gyermekek étrendjének minőségi és mennyiségi összeállítását figyelemmel kísérjük, észrevételeinket jelezzük az étkezést biztosító szolgáltató képviselőjével.

I.5. A helyi óvodai pedagógiai programunk alapelvei, az óvodai nevelés célja és feladatai

I.5.1. Alapelveink

·        A gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége.

·        A gyermek jogainak, emberi méltóságának tiszteletben tartása és megerősítése.

·        A gyermeket elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi.

·        Mindenkor és minden helyzetben a gyermek érdekeinek figyelembevétele.

·        Az óvoda inklúzív szemlélettel, gyermekközpontú nevelési attitüddel, a gyermeki személyiség kibontakoztatására törekszik, biztosítva minden gyermek számára az egyenlő hozzáférés lehetőségét.

·        Az óvodai nevelés sajátos eszközeivel törekszünk az esélyegyenlőség biztosítására, a hozott hátrányok kompenzálására.

·        Az alkalmazott pedagógiai eszközöket, módszereket a gyermek személyiségéhez és érési üteméhez igazítjuk, ezzel segítve a gyermekek egyéni képességeinek és készségeinek kibontakoztatását, kompetenciájának alakítását.

·        A hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartása.

·        Az óvoda kialakult pedagógiai értékeinek megőrzésére törekvés

I.5.2. Az óvodai nevelés céljai

Fő célunk, hogy:

  • Bontakozzék ki a környezetükbe jól eligazodó, sokoldalú, boldog, harmonikus személyiség.
  • Alakuljon ki a gyermekekben a természet iránti pozitív érzelmi kötődés.
  • Szeresse, óvja, ápolja, tisztelje környezetét és alakítsa azt anélkül, hogy kárt tenne benne. Az így szerzett tapasztalatokkal a környezettudatos magatartást alapozzuk meg.
  • Alakuljon ki bennük helyes önértékelés, értékrend.
  • Legyenek képesek a másság, különbözőség elfogadására.
  • A gyermekek a világot, mint a teremtő Isten csodálatos művét ismerjék meg.
  • A megismert bibliai családmodell értékként épüljön be az életükbe.
  • Találjanak rá az útra, mely az Úr Jézushoz vezet.
  • Az óvodai nevelés célja a kisgyermekek személyiségének sokoldalú, harmonikus fejlesztése a játékon, a tevékenységeken keresztül és a tevékenységek által. Egyéni képességeik kibontakoztatása.
  • A sikeres iskolai beilleszkedéshez szükséges testi, lelki és szociális érettség kialakítása.
  • Egyéni komplex képességfejlesztéssel, alkalmassá váljanak az iskolai életre.
  • A gyermekek környezettudatos szemléletének és magatartásának megalapozása.
  • Sajátos nevelési igényű és a különleges gondoskodást igénylő gyermekek óvodai integrált nevelése, esélyegyenlőségük biztosítása, családjaik segítése.
  • A tehetségígéretes gyermekek képességeinek kiteljesítése./tehetségazonosítás-tehetséggondozó program-tehetségígéretek megkeresése/
  • A migráns családok gyermekeinek interkulturális nevelése.

A testi-lelkiszükségletek kielégítése a gyermek alapvető joga, melyre programunk messzemenően törekszik. Ebben meghatározó az óvodáskor alapvető sajátossága: az érzelmi biztonság alapszükséglete, az érzelemvezérelt megismerés, az élmény fonalán haladó gondolkodás.

I.5. 3.Az óvodai nevelés feladatai

 

Az óvodai nevelés általános feladatai az óvodás korú gyermekek testi és lelki szükségleteinek kielégítése:

  • egészséges életmódra nevelés alakítása, egészséges életvitel kialakítása (a gyermekek gondozása, testi-lelki szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése)
  • érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása (a gyermekek megismertetése önmagával, lehetőségeivel, korlátaival),
  • anyanyelvi értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása (a spontán és irányításban szerzett ismeretek feldolgozása és rendszerezése).
  • a tehetségígéretes gyermekek számára a gazdag, sokoldalú cselekvési lehetőség biztosítása a differenciálás, a csoport és egyéni munka, a projektmódszer alkalmazásával, a kreativitás és az egyéni megoldások preferálása, ezek pozitív értékelése, a folyamatos aktivitás biztosítása.

Minden óvodáskorú gyermek esetében feladat a prevenció, de ez a SNI gyermekek esetében kiemelt hangsúlyt kap, és kiegészül a korrekció és a kompenzáció elvével.

A speciális feladatok ellátása mellett a gyermekeknél esetlegesen fellépő problémák is azonnali feltárásra kerülnek, és szakirányú ellátásban részesülnek.

Programunk egészében véve céljának és feladatának tekinti, hogy az óvodai nevelés, fejlesztés során elért eredmények függvényében 6-7 éves kor körül az ép és a SNI gyermekek egyaránt képességeiknek – mozgás, beszéd és értelmi állapotuknak megfelelő iskolatípusba kerüljenek.

 

 

I.6. Az óvodai nevelés rendszere

Az óvodai nevelés rendszerében a nevelési célok elérését a feladatokon keresztül érhetjük el. A feladatok egymással összefüggő, komplex módon megvalósuló tevékenységek által jönnek létre, amelyek az egész nevelés rendszerét átfogják. A nevelés célja, feladata a tevékenységformák és a fejlesztés tartalma összefüggenek egymással. Ugyanakkor kapcsolatban állnak a nevelés alapvető kereteivel: a gondolkodással, az egészséges életmódra neveléssel, valamint a közösségi neveléssel, szocializációval és ezen belül a néphagyomány ápolással.

A nevelés keretein belül a fejlesztés tartalma a gyermekek alapvető tevékenységi formáira épülnek: a játékra, a munka jellegű tevékenységekre és a tanulásra. Ezek tartalmát az egyes nevelési területek biztosítják: az anyanyelvi nevelés, az esztétikai nevelés (mese, vers, ének, zene, énekes játék, rajzolás, mintázás, kézimunka), külső világ tevékeny megismerése (természeti – társadalmi – matematikai tapasztalatszerzés), és a mozgás, mozgásos játék.

Ezen fejlesztő hatások összességével érhetjük el a fejlődés eredményét, az óvodáskor végére elérendő elvárásokat, amelyek a nevelés céljában fogalmazódnak meg.

 

A program napirendje

 

Időtartam Tevékenységek
6. 30 – 7. 30 Gyülekező, szabad játék
7. 30 – 11. 30

7.30 – 9.00

Játékba integrált tevékenységek

–         mese, vers

–         ének, zene, énekes játék

–         rajzolás, mintázás, kézimunka

–         külső világ tevékeny megismerése

–         mozgás, mozgásos játékok

·        testápolási teendők

·        reggeli imádsággal

10. 30 – 11.30 Játék a szabadban

·                                                                                                                                                                                                                          éénekes játékok és szabad játék az udvaron ,

séták

·        testápolási teendők

·

11. 30 – 12. 30 Ebéd imádsággal

·        testápolási teendők

12. 30 – 15.00 Pihenés, alvás mesével, altatóval
15.00 – 15. 30 Folyamatos ébredés

·        testápolási teendők

·        uzsonna imádsággal

15. 30 – 17.00 Szabad játék hazamenésig

 

I.7. Nevelési elveink

I.7.1. Általános nevelési elvek

  • Keresztyén nevelésünk célja a harmonikusan fejlődő személyiség kialakítása, valamint a keresztyén értékrend átadása, mely elsősorban a gyermek lelki életére irányul, de átszövi az általános nevelési feladatokat és a közösségi nevelést is. Azok a gyermekek, aki keresztyén családban születtek, a szülők hite és döntése alapján váltak az egyház tagjává. Gyermekeinket szeretnénk elindítani azon az úton, ahol az evangélium megismerése által életük egy bizonyos pontján Jézus Krisztus követőjévé válnak.
  • Alapvető követelmény a kisgyermekek emberi méltóságának, jogainak biztosítása az óvodai nevelés teljes eszközrendszerével.
  • A pedagógiai etika megtartása.
  • Biztosítani kell a szülőt a teljes titoktartásról, s egyben tiszteletben kell tartani a családok belső szokásait, ügyeit.
  • Az óvodáskorú gyermek testi és elemi szükségleteinek kielégítése

I.7.2. Helyi adottságokból és igényekből adódó nevelési elveink

  • Az kisebbségből valamint az anyagi és szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek beilleszkedésének elősegítése. A higiénés szokások kialakítása, megerősítése, differenciált foglalkozás biztosítása.
  • Világnézeti nevelés terén a Református Oktatási Törvényben foglaltak alapján, illetve a helyi igényeknek megfelelően az egyházak működésének elősegítése (katolikus, evangélikus).
  • A beszédhibás gyermekek differenciált foglalkoztatása, szükség esetén szakember alkalmazása.
  • A környezet védelmére és szeretetére nevelés megalapozása.

 

Nevelési felfogásunkat erősen befolyásolja a hagyományok ápolása, a természet szeretete, a család tisztelete, valamint az a hitünk, hogy az óvodás korú gyerekek személyiség jegyeinek fejlesztését az „érzelmein át” történő nevelés segíti a leghatékonyabban.

II. Az óvodai nevelés tartalma

II.1. Egészséges életmódra nevelés alakítása

 

A gondozás során a gyermekben kialakítjuk az egészséges életmód iránti igényt. Ezáltal harmonikussá válik testi, pszichikus és szociális fejlődésük. Az egészség óvása, megőrzése, betegségek megelőzése magában foglalja a helyes szokások kialakítását, a személyi és tárgyi környezet higiénéjét, esztétikáját, az egészséges táplálkozást, a megfelelő testmozgást és a pihenést is.

Óvodánkban kialakításra került egy só szoba, amely speciális mikroklímájával segít a légúti megbetegedések megelőzésében.

 

 

Feladatok és módszertani alapelvek

Az egészséges életvitel igényének alakítása ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. A gyermekek gondozása, szükségleteik kielégítése, szokásrendszerük megalapozása a fő feladatunk.

Az óvónő a gyermek számára biztosítson egészséges, biztonságos környezetet, óvja, védje a gyermekeket. A mindennapi edzési lehetőséget használja ki a gyermekek érdekében. Az óvónő gondoskodjon a balesetvédelmi előírásokról, a megfelelő higiéniai szabályok betartásáról. Az egészségügyi szokások kialakítására, megalapozására törekedjen:

  • rendszeres kéz – és fogmosás (utóbbi középső és nagycsoportban),
  • esztétikus, nyugodt étkezés,
  • pihenés, alvás nyugalmának biztosítása.

Legyen gondja a gyermekek rendezett, tiszta ruházatára, testi ápoltságára. Ezt az igényt a gyermekekben is alakítsa ki. Gondoskodjon a gyermekek rendszeres aktív levegőzéséről.

Tevékenységek

 

Testápolás:

  • A gyerekek kis segítséggel, majd később önállóan szappannal kezet, arcot mosnak, törölköznek, amikor szükséges.
  • WC használat után megpróbálják használni a WC papírt. Vigyáznak a WC, mosdó rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyére teszik.
  • Segítséggel, majd később önállóan használják zsebkendőjüket, fújják az orrukat, használat után a szemetesbe teszik.
  • A kiscsoportosok ebéd után kiöblítik szájukat, a középső és nagycsoportosok önállóan mossák a fogukat. A fogápoló szereket tisztán tartják, a helyére teszik.
  • Használják a fésűt, hajkefét, majd a helyére teszik.
  • Tüsszentéskor, köhögéskor a zsebkendőt a szájuk elé tartják.

Önkiszolgálás:

  • A gyerekek a felnőttek segítségével ismerkednek, majd gyakorlás útján elsajátítják az önkiszolgálás különböző műveleteit, azok sorrendjét, majd nagycsoportos korukra önállóan végzik ezeket.
  • Segítenek a teremrendezésben, az ágyak berakásában.
  • Önállóan tevékenykednek, segítséget nyújtanak társaiknak és a felnőtteknek.

Étkezés:

  • A nagyobbak az edényekkel, evőeszközökkel önállóan kiszolgálják magukat, és ízlésesen elhelyezik az asztalon, étkezés után visszaviszik a helyükre.
  • Önállóan esznek és isznak, helyesen használják az evőeszközöket.
  • A szalvétát önállóan, felszólítás nélkül megfelelően használják.
  • Étkezés közben ügyelnek az asztal és a környezet rendjére.

Öltözködés:

  • Kis segítséggel, majd később önállóan le- és felöltöznek, megpróbálják betartani a megfelelő sorrendet.
  • Holmijukat a saját helyükre teszik és vigyáznak azokra.
  • Cipőjüket megpróbálják önállóan le- és felvenni és középsős kortól önállóan befűzni és bekötni.
  • Környezet rendben tartása:
  • A különféle eszközöket használat után önállóan rendben tartják, és a helyükre teszik.
  • Rendet tartanak maguk körül. Rendetlenséget megszüntetik.
  • Használják a lábtörlőt.

A fejlődés jellemzői az óvodás kor végére

Testápolás

Önállóan mosakodnak, törülköznek, figyelmeztetés nélkül kezet mosnak, amikor csak szükséges.

Ruhájuk ujját fel- és letűrik, begombolják, kikapcsolják.

Használják a WC-t. Vigyáznak a WC, a mosdó rendjére, a tisztálkodási eszközöket a helyére teszik.

Fogat mosnak, a fogápoló szereket tisztán, rendben tartják.

Hajukat rendben tartják.

Önkiszolgálás

Az önkiszolgálást teljes önállósággal, biztonsággal, természetes teendőként látják el.

Az épületbe belépve sárkaparót megfelelően használnak.

Segédkeznek az ágyak berakásában, a foglalkoztató átrendezésében.

Önállóan tevékenykednek, észreveszik elvégezhető feladataikat és segítséget nyújtanak társaiknak, valamint a felnőtteknek.

Iskolába lépés előtt a gyerekek önmaguk is képesek mindennapi szükségleteiket életkoruknak megfelelő önálló kielégítésére.

Étkezés

Étkezés közben kulturáltan viselkednek. Igénylik az asztal esztétikus rendjét. Helyesen használják az evőeszközöket. (Kanalat, villát, kést.)

Öltözködés

Önállóan, a megfelelő sorrendben öltöznek, vetkőznek. Holmijukat, ágyneműjüket hajtogatva helyre teszik. Ruhaneműjükkel gondosan bánnak, cipőfűzőjüket megkötik. Ha fáznak vagy melegük van, segítenek magukon. Csizmájukat, cipőjüket szükség esetén letisztítják.

A környezet rendben tartása

Ügyelnek saját személyük és környezetük rendjére, gondozottságára. Az ajtókat csendesen nyitják, csukják, az eszközökkel óvatosan bánnak. Észreveszik, ha valami hiányzik vagy rendetlen, a rendetlenséget megszűntetik.

 

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Szoros kapcsolatot mutat a környezet megismerésére neveléssel, mivel a környezet védelme az egészséges életmód alapja. Kapcsolatban áll az anyanyelvi neveléssel, hiszen a testi kontaktus közben beszédhelyzet alakul ki. A mozgással is kapcsolatban van, mert a szervezet a mozgás által megfelelő edzettséghez jut, és ezzel biztosítja az egészség megőrzését.

Összegzés:

Azonos szemléletmód szabályozza az óvoda helyiségeinek, udvarának berendezését, alakítását. Ebben az óvónők aktív közreműködése meghatározó szerepet játszik. Az egészséges élettér így szolgálja a program célkitűzéseinek megvalósítását, benne a gyermekek egészséges testi fejlesztésének lehetőségét. A tevékenységek tudatos megszervezésével és az ehhez kapcsolódó gyermeki tevékenységekkel, valamint az ezen alapuló szokásokkal biztosítjuk a gyermekek megfelelő életvitelét.

 

 

 

II.1.1. Gondozás és egészség óvása, megőrzése, betegségek megelőzése

A gondozás a kisgyermeket hozzásegíti az egészséges életvitel kialakításához. A gondozás során a gyermek testi, lelki szükségleteit elégítjük ki, figyelembe véve egyéni fejlettségét és igényeit. Az egészséges fejlődéshez fontos az óvoda szokásrendjének, nevelési hatásainak és a gondozásnak egységbe foglalása. A felnőtt-gyermek kapcsolatban meghatározó ereje van a gondozásnak. A gondozás, mint szükséglet (addig, amíg a gyermek önkiszolgálóvá nem válik) intim kapcsolatot feltételez, időigényes. A gondozás során fokozatosan alakítjuk ki a higiéniai szokásokat és a testápolást, valamint a helyes napirend folyamatát, rendszerét.

Óvodánkban a gondozáshoz szükséges feltételek megteremtése speciális elemekkel bővült: kapaszkodók, csúszásgátlók.

II.1.2. A harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése valamint a testi képességek kibontakoztatásának a segítése

A gyermekeket erőteljes testi fejlődés jellemzi 3-7 éves korban. A testi fejlődés megmutatkozik mozgásuk fejlődésében, először a nagymozgások, majd a finommozgások területén. A mozgás az óvodáskor egész ideje alatt igen jelentős szerepet tölt be, a személyiség fejlesztésének eszköze. A mozgásigény kielégítése az egész szervezet működésére kedvezően hat (nő az oxigénfelvétel, erősödik az izomrendszer, megnövekszik a teherbírás, az állóképesség, fejlődik a téri orientáció, stb.). A mozgás igényének állandó ébren tartása a későbbi felnőtté válás alkalmával kedvezően hathat az életmódra, pl. szabadidő eltöltése, aktív sport űzése, stb.

Minden óvodáskorú gyermekre jellemző:

  • rendszeres, napi mozgás igénye
  • mozgás, mint örömforrás megélése
  • a mozgás önbizalom növelő hatása
  • az együttes mozgás élménye

A mozgásigény kielégítésének lehetőségei óvodánkban:

  • szabadon választott mozgástevékenység
  • a hét bizonyos napjaira tervezett közös mozgás,
  • néptánc
  • séták, kirándulások
  • sportversenyek, játékos, mozgásos vetélkedők

A mozgásigény kielégítésének helyszínei:

  • csoportszoba
  • udvar
  • tornaterem

A mozgásigény kielégítésének feltételei:

Óvodánkban az óvodás gyermekek szinte az óvoda egész területét birtokolhatják mozgásigényük kielégítése céljából. A gyermekek mozgástevékenysége egyben veszélyeket is rejt magában. Ezért óvodánk helyiségeit, udvarát, eszközeit minden nevelési évben ellenőrizzük, javítjuk, karbantartjuk, állandó jelleggel felügyeljük, a veszélyforrásokat feltárjuk.

Minden gyermekünknek a baleset megelőzésről, veszélyforrásokról tájékoztatást adunk egyéni képességeiknek megfelelően. Ennek betartatására nagy gondot fordítunk.

A különböző mozgásformák elsajátításának szabályait tudatosítjuk a gyermekekben, hogy egyre biztonságosabban éljenek saját képességeikkel, ismerjék fel korlátaikat, határaikat, s ha szükséges kérjenek segítséget. A torna és mozgásfejlesztő eszközöket a csoportszobákban is használjuk, megfelelő időjárás esetén, az udvaron is alkalmazzuk. A tornaterem használatát az óvónők minden nevelési év elején egyeztetik az iskolával (tornatermi beosztás). A tornaterem használata a gyermekekre nézve lehet: csoportos, kiscsoportos és egyéni.

II.1.3. Az egészség óvása, megőrzése, betegségek megelőzése

Az egészségnevelés három fő területének védelme egyformán fontos (szomatikus –testi- nevelés, pszichohigiénés – lelki- nevelés, szociohigiénés – társadalmi nevelés), de ebből az óvodában az első kettő kap nagyobb hangsúlyt.

Az egészség védelméhez, megőrzéséhez fontos, hogy a gyermekek szervezete alkalmazkodni tudjon az őket érő hőmérsékletváltozásokhoz, az időjárás változásaihoz, az évszakváltással járó egyéb körülményekhez, és a napjainkban körülöttünk lévő egyéb környezeti ártalmakhoz.

A szomatikus nevelés felöleli a test, a szervezet megismerésére és megismertetésére vonatkozó nevelési feladatot, továbbá a mentálhigiénét és a mozgásszokások alakítását.

A prevenció kiemelt szerepet kap mindennapjainkban, mint pl. a mindennapos

élettevékenységekkel kapcsolatos ritmus, az egészséges táplálkozás, a személyi higiénia, a környezeti higiénia területén is.

Mindezek érdekében óvodánkban a csoportszobák hőmérsékletét, a szellőztetést, a páratartalmat állandóan figyelemmel kísérjük.

Az egyéni és csoportos fejlesztések helyiségeiben is fokozott figyelmet fordítunk az egyenletes, de nem túlzott meleg biztosítására, a szellőztetésre.

A minél több udvaron való tartózkodás, a levegőzés, nyári hónapokban a pancsolás, a foglalkozások szabadban történő megtartása, a rendszeres séták, kirándulások, az óvodánkban mind jelen vannak, és hozzásegítik a gyermekeket az edzettség megszerzéséhez.

 

 

 

II.1.4. A környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása

A gyermekek mesterséges és a társadalmi környezetéhez való viszonya egyaránt fontos. A gyermekek csak megfelelő harmóniával élhetnek környezetükben, mert csak így lesznek képesek a környezettudatos magatartás alapjainak be és elfogadására. Ha az elfogadás jelen van, akkor tudjuk eredményesen a megfelelő szokásokat mintaadással, élményekkel teli tevékenységekkel alakítani.

A szűkebb és tágabb környezet közvetlen, tapasztalati úton történő megismerésével kívánjuk elérni, hogy a gyermek tisztelje a környezetét, és bátran alakítsa azt, anélkül, hogy kárt tenne benne. Nevelési célunk, hogy az óvodáskorú gyermekek környezettudatos viselkedését megalapozzuk. Ebben a folyamatban a gyermeket körülvevő felnőttek (szülő, pedagógus, dajka) példája elengedhetetlen.

A szokásalakításunk lényeges elemei:

– közvetlen megismerés érzelmi úton megközelítve,

– megfelelő pedagógiai (környezeti) módszerek megválasztásával, érzékenyítve (szenzitíven),

– probléma és helyzetfelismerés,

– felelősségvállalás (az egyén szerepe), példamutatással,

– helyi lehetőségek ismerete és felhasználása.

Fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • szükségleteiket szóbeli kifejezésekkel bátran jelzik,
  • igénylik és szükségesnek tartják a személyük körüli teendők elvégzését,
  • szükségesnek érzik – évszaktól függetlenül – a szabadon történő tartózkodást, a rendszeres mozgást,
  • testi képességeiket egyéni képességeiknek és lehetőségeiknek megfelelően maximálisan kihasználják,
  • szervezett, csoportos mozgásban, testedzésben örömüket lelik,
  • igényük van környezetük megismerésére, annak rendjének megőrzésére.

II.2. Érzelmi nevelés és szocializáció biztosítása

Az óvodás korú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartás érzelmi vezéreltsége. A személyiségen belül az érzelmek dominálnak, ezért elengedhetetlen, hogy a gyerekeket az óvodában érzelmi biztonság, otthonosság, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteli légkör vegye körül, ezért szükséges, hogy már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék a gyermeket. Fontos, hogy az óvodapedagógus – gyermek, gyermek – dajka, gyermek – gyermek kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze. A szocializáció szempontjából különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlása. Az óvodai élet szervezése segíti a gyermek erkölcsi tulajdonságainak és akaratának fejlődését, szokás – és normarendszer megalapozását. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából modell értékű az óvodapedagógus és az óvoda más dolgozóinak kommunikációja, bánásmódja és viselkedése. Segítjük a gyermekek szociális érzékenységének fejlődését, éntudatuknak alakulását és teret engedünk önkifejező és önérvényesítő törekvéseiknek. Lehetőséget biztosítunk, hogy kielégíthessék, természetes, társas szükségleteiket valamint a különbözőségek elfogadásra, tiszteletére neveljük őket.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő vegye figyelembe, hogy a szociális tanulás a gyerek születésekor kezdődik.
  • Alakítsa ki és gyakoroltassa a felnőttekkel, társakkal kapcsolatos viselkedési szokásokat.
  • Nevelje arra a gyerekeket, hogy megértést, toleranciát tanúsítsanak egymás iránt.
  • Alakítsa ki a társakért, csoportért érzett felelősséget, a demokratikus szabályok betartását.
  • Vegye figyelembe a közösségben zajló folyamatok, a társas kapcsolatok, a közös tevékenységek kibontakoztatását.
  • Szervezze meg céltudatosan a gyerekek életrendjét tartalmazó rugalmas napirendet, mely lehetővé teszi a személyiség fejlődését.
  • Törekedjék a barátságos derűs légkör biztosítására.
  • Segítse a közösségi szokások kialakítását, melyek hatnak a közösségi érzelmek, magatartások alakulására.
  • Legyenek képesek azonosulni a közösségi-erkölcsi igényekkel, kívánalmakkal. Adjon lehetőséget a személyiség pozitív, széleskörű fejlődéséhez.

 

Tevékenységek

  • A kívánt játékokat elkérik egymástól, átadják egymásnak.
  • A szokásoknak természetes módon eleget tesznek, az belső igényükké válik. Közös tevékenységekben aktívan részt vesznek.
  • Észreveszik, hogy kinek van szüksége segítségre.
  • Figyelmesen, türelemmel hallgatják egymás és az óvónő közlését. Foglalkozásokba, kezdeményezésekbe bekapcsolódnak. Tisztelettel viselkednek a felnőttek iránt. Keresik a segítségnyújtás formáit.
  • Bíznak önmagukban és társaikban. Életkoruknak megfelelő tevékenységet folytatnak, amit saját képességüknek megfelelő szinten végeznek.
  • Egyre nagyobb önállóságra tesznek szert.
  • Megkezdett munkát felszólítás nélkül befejezik.
  • Együttműködnek a feladat elvégzésében, még akkor is, ha nehézséget jelent számukra. Vállalkoznak önálló véleményalkotásra.

A fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • Az eddig kialakult szokások a gyerekek igényévé válnak, amelynek természetes módon tesznek eleget.
  • A közös tevékenységekben aktívan részt vesznek
  • Elfogadják az adott tevékenység által megkívánt magatartási formákat.
  • Számba veszik a csoport tagjait, érdeklődnek a hiányzók iránt. Figyelmesen, türelemmel hallgatják meg az óvónő és társaik közlését, kérdését.
  • Önként, vagy az óvónő kérésére bekapcsolódnak a foglalkozásba. Tisztelettel viselkednek a felnőttekkel, az óvoda dolgozóival, vigyáznak munkájuk eredményeire.
  • Ébredezik bennük a közösségi öntudat, örülnek a közösen elért sikereknek.
  • Kialakul a csoport élete iránti érdeklődés. Természetes szükségletté válik a közös tevékenység.
  • Együtt éreznek társaikkal, érdeklődnek egymás iránt. Felismerik, mikor kapcsolódhatnak be társaik tevékenységébe. Érdekli őket társaik mondanivalója, munkája.
  • Önállóan keresik a segítségnyújtás megfelelő formáit.
  • Bíznak önmagukban és társaikban.
  • Érzelmileg és értelmileg egyaránt elfogadják és követik az óvónő kérését, útmutatását. Felfogják alapvető metakommunikatív jelzéseit (elismerés, nemtetszés, öröm, biztatás, szomorúság).
  • Adott tevékenység (játék, munka, tanulás) által megkívánt magatartási formát önként vállalják.
  • A megkezdett munkát felszólítás nélkül befejezik.
  • Felelősséget éreznek a vállalt feladatért, amelyet akkor is elvégeznek, ha nehézséget jelent vagy érdeklődésüket már nem köti le.
  • Spontán alakuló vagy az óvónő által létrehozott kiscsoportban (mikro csoportban) képesek együttműködni a feladat elvégzésében, elfogadják a tennivalótól függő alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat.
  • Képesek kívánságaikat, törekvéseiket módosítani, esetleg elhalasztani, ha erre – számukra belátható okból – szükség van.
  • Önálló véleményalkotásra is vállalkoznak. Választanak és döntenek ismert helyzetekben.
  • Igazat mondanak.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Legközelebbi kapcsolatban a játékkal van, mert a közösségi élet fejlesztésének alapvető eszköze. Kapcsolatban áll a munka jellegű tevékenységekkel is, mert az óvodai munka elsősorban közösségért végzett tevékenység. Az ünnepek, a hagyományápoló tevékenységek, a kirándulások szervezése is pozitívan befolyásolja mind az egyes csoportok, mind az egész óvoda közösségének alakulását.

 

II.3. Anyanyelvi nevelés, az érzelmi nevelés fejlesztése és a nevelés megvalósítása

Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása beszélő környezettel, helyes mintaadással /nem javítással/ és szabálykövetéssel az egész nap folyamán jelen van. Ez a gyermekeket az anyanyelv ismertére, annak megbecsülésére, szeretetére neveli. A természetes beszéd és kommunikáció kedvének fenntartása, ösztönzése, a gyermekek meghallgatása, a gyermeki kérdések támogatása és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.

Óvodánkban a verbális érintkezési eszköz a magyar.

 

Feladatok és módszertani alapelvek

Az óvodapedagógus, mint modell:

  • Szeresse és ismerje anyanyelvét, önképzéssel fejlessze anyanyelvi kultúráját.
  • Beszéde legyen követésre méltó példa, a hangok ejtésében kifogástalan.
  • Mondatszerkesztése legyen egyszerű, érthető és helyes, de változatos.
  • Természetes hangon beszéljen. Tartózkodjon a hangos beszédtől.
  • Alkalmazza megfelelően a beszédtechnika elemeit (hangsúly, hanglejtés, hangmagasság, hangszín, ritmus, szünet stb.)
  • Törekedjen a szemléletességre, képszerű kifejezések alkalmazására, beszéde színes, érzékletes, dinamikus, megelevenítő erejű legyen.
  • Jellemezze határozottság, következetesség, ugyanakkor személyisége elfogadó, együttműködő, odaforduló, támogató legyen.
  • Kerülje a kiabálást, a fenyegetőzést, a felháborodását viszont nyilvánítsa ki.
  • Alkalmazza a humort, de kerülje a gyermekekre irányuló gúnyt.
  • Teremtsen olyan biztonságot nyújtó, derűs csoportlégkört, amelyben a gyermek megnyílik, akar és mer kommunikálni, kialakul a beszédkedve.
  • Kérdéseivel is fejlessze a gyermekek gondolkodását, ösztönözze beszédre (alkalmazza helyesen a sugalmazó, kiegészítendő, rávezető kérdéseket).
  • Tárja fel a gyermekek interakciós zavarait, keresse meg azok okait, tapintatosan törekedjék megszüntetésükre.
  • Folyamatosan kísérje figyelemmel a gyermekek kommunikációs készségének fejlődését, beszédhelyzetekben tapasztalt viselkedésük változását, egy-egy új fejlettségi szint megjelenését.
  • Ismerje fel a beszédtechnikai hibákat, mintaadással javítsa azokat, a rászoruló gyerekeket irányítsa megfelelő szakemberhez.
  • Ismerje meg a család anyanyelvi kultúráját, táj- rétegnyelvi jellemzőit, a köznyelvtől való eltérés okait, a családban esetleg előforduló beszédhibákat.
  • Tájékoztassa a szülőket a gyermekekről szerzett óvodai tapasztalatairól, segítse a családot a gyermek anyanyelvi fejlesztésében.
  • Az óvodában dolgozó felnőttek egymás közötti érintkezése példamutatóan feleljen meg a gyermekektől is elvárt normáknak.

Tevékenységek

Beszélgetések:

Minden nap lehetőséget kell adnunk a gyerekeknek, hogy elmeséljék élményeiket, beszélhessenek arról, ami foglalkoztatja őket. A téma jellegétől, intimitásától függően az egész csoporttal, vagy kisebb csoporttal, vagy egy-egy gyerekkel folytatunk beszélgetést.

Mondókázás, verselés, mesélés:

A népi mondókák és a népmesék az anyanyelv sajátos ritmusát, dallamát, hangzóvilágát nyelvünk törvényeinek megfelelő formában közvetítik. A versmondás pedig a legtermészetesebb alkalom a beszédtechnikai problémák javítására, a szókincs bővítésére. A mese a legalapvetőbb élményforrás a gyermekek számára. Oldja a szorongást, levezeti a feszültséget.

Bábozás, dramatizálás:

Az óvodapedagógus bábjátéka során a bábu jó példát adhat a gyerekeknek, a bábozó gyerekek pedig, megtanulnak a hangjukkal bánni, párbeszédeik az aktív szókincs felhasználásának játékos gyakorlatai. Segít a báb a gátlások feloldásában a bátor tagolt beszédre való szoktatásban. A dramatizálás azonosulási lehetőséget kínál a mese szereplőivel. A mély átéléssel való játék közben a szorongó gyermek is könnyebben kommunikál, fejezi ki az érzelmeit, vezeti le indulatait.

Szimbolikus szerepjáték

A szerepjáték lehetőséget nyújt a személyiség minden vonásának, minden készségének fejlesztésére, a legkülönbözőbb ismeretek elsajátítására, gyakorlására. Ebben a játékformában állandó érzelmi és intellektuális kapcsolat, kölcsönös információcsere és interakció van jelen. A dráma sajátos eszközeivel való nevelés pedig a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a közlés megkönnyítését szolgálja.

Nyelvi játékok:

Fontos, hogy szervesen illeszkedjenek ezek a játékok is a gyerekek tevékenységéhez, játékos keretben sok-sok ötlettel fűszerezve kezdeményezze az óvodapedagógus.

 

A fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • A gyerekek páros és csoportos beszédhelyzetekben megfelelő beszédfordulatokkal és viselkedési formákkal teremtik meg és tartják fenn a kapcsolatot.
  • Nyugodtan, figyelmesen hallgassák végig az óvónőt, és ha párbeszédben vesznek részt, várják meg a másik megnyilatkozását. Saját kérdésüket, válaszukat, kiegészítő gondolataikat ahhoz igazítsák.
  • Helyesen használják a névmásokat, a névutókat, a jövő idejű igeidőt és igemódokat.
  • Beszédüket személyiségüknek és az aktuális helyzet által kiváltott érzelmeknek megfelelő természetes gesztusokkal, arcjátékkal kísérik.
  • Tisztán ejtenek minden beszédhangot.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A gondozási tevékenységek jó alkalmat teremtenek a párbeszédek kialakítására, a szóbeli utasítás megértésének és követésének megfigyelésére. A társas kapcsolatok alapja a kommunikáció, az anyanyelv használata. A játékban és ezen belül a tanulási folyamatban kialakult kapcsolatok természetes körülmények között fejlesztik a beszédet. A munka jellegű tevékenységek is szükségessé teszik a folyamatos kapcsolattartás érdekében a beszédet.

Összegzés:

Az anyanyelvi nevelés programunkban kiemelt helyet foglal el. Az óvónő a gyermekeket tapasztalásos, érzékszervi élményeken át fejleszti, így beszédük a változatos tevékenységek, érintkezések során fejlődik. A gyermekek a nyelv elsajátítása során teljes személyiségükben fejlődnek.

 

II.2. Az óvodai élet tevékenységi formái és az óvodapedagógus feladatai

 

II.2.1. Játék

 

A játék a kisgyermekkor legfontosabb legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés legfontosabb eszköze. A játék belső indítékok alapján létrejövő önkéntes tevékenység, amelyben a gyermek elemi pszichikus szükségleteit dolgozza fel, miközben ismereteket és készségeket sajátít el. A játék tükrözi a kisgyermek fejlettségét és az ismeretek bővülésével változik a játék minősége is. A játék a gyermek saját, belső világából alakul.

 

Feladatok és módszertani alapelvek

 

  • Az óvónő élje bele magát a gyerek által elképzelt, megteremtett játékhelyzetbe, és ezt megértve tapintatosan működjék együtt velük. Az együttműködése nyilvánuljon meg gesztusaiban, konkrét segítségnyújtásban.
  • Az óvónő biztosítsa, hogy a gyerekek saját elgondolásaikat valósíthassák meg a játékban, hogy fantáziájuk, hangulataik, érzelmeik szabadon megnyilvánulhassanak. Ne avatkozzék be indokolatlanul a gyerekek játékába. A segítségadás módját és mértékét mindig a konkrét játékhelyzetnek, a csoport és az adott gyerek fejlettségének, igényének megfelelően alkalmazza.
  • Avatkozzon be, ha a játék tartalma nemkívánatos viselkedési formák kialakulását váltja ki. Ilyenkor igyekezzék pozitív fordulatot adni a játéknak. Segítsen, ha a gyerekeknek technikai tanácsra van szükségük, fokozza játékkedvüket, és mélyítse el a játékot.
  • Az óvónő vegye figyelembe a fejlődés egyéni sajátosságait is: fejlettségük különböző szintjét, aktivitásuk eltérését, érdeklődésük különbözőségeit.
  • Ezért tartsa természetesnek, hogy a gyerekek játékának színvonala különböző. Igazodjék az adott fejlettségi szinthez, valamint segítse elő, hogy a gyerekek – egyéni lehetőségeiknek megfelelően – magasabb szintre jussanak el.
  • A jó hangulatú és hőfokú játék irányítása megköveteli az óvónőtől, hogy ismerje a gyerekek érdeklődési körét, tapasztalatait, élményeit, játékuknak jellemzőit. Kísérje figyelemmel a játszó csoportok szerveződését, a gyerekek elképzelését, gondolatmenetének alakulását.
  • Törekedjen megérteni, hogy játékukban mit akarnak elérni, mit szeretnének létrehozni a gyerekek.
  • Figyelje meg, hogy ki milyen szerepet vállal a játékban, abban hogyan viselkedik, milyen mértékben éli bele magát a szerepébe.
  • Teremtse meg a játék lehetőségeit a szabadban és az udvaron is. Változatos játékok szervezésével érje el, hogy a gyerekek szívesen tartózkodjanak a szabadban. Tartsa lényegesnek, hogy a közös játékban a gyerekek érdeklődéssel, aktivitással, igazi játékkedvvel vegyenek részt.
  • Fejlessze a játék közben szerzett élmény a gyermekek lényeges személyiségjegyeit, önállóság, kezdeményezés, aktivitás stb.
  • Az óvónő biztosítsa azokat a feltételeket, amelyek kedvezően hatnak a játék kialakulására, a gyerekek játékkedvére, amelyek ösztönzik őket, és amelyek segítségével játékuk tartalmasabbá, sokoldalúbbá válhat.
  • Teremtse meg a nyugodt légkört, segítse a gyermekeket a különböző tevékenységekben, élethelyzetekben az önállóság kialakításában. Törekedjék arra, hogy a gyermekek sokféle játékot indíthassanak el és szervezhessenek önállóan. Segítse a gyerekeket a megfelelő eszközök kiválasztásában, sarkallja az önálló kezdeményezésre őket. Támogassa az óvónő a legkisebb gyerekek önállóságra törekvését a játékfajták és a játszótársak megválasztásában is. Növelje a nagyobbak társaik iránti érdeklődését. Segítse a magányosan játszó gyermekeket abban, hogy a közös játékba is bekapcsolódhassanak.
  • Biztosítson az óvónő megfelelő helyet a játék kialakulásához, lefolyásához. Alakítson ki állandó és ideiglenes játszóhelyeket pl. barkácsoláshoz, dramatizáláshoz, festéshez, mintázáshoz.
  • Biztosítsa az elmélyült, nyugodt játékot és az ehhez szükséges helyet az udvaron, a kertben és a kirándulások alkalmával is.
  • Alakítsa úgy a feltételeket, hogy az udvaron a különböző fejlettségű gyerekek együtt is játszhassanak.
  • Szoktassa a gyerekeket ahhoz, hogy önállóan alakítsák ki maguknak a játékhoz szükséges helyet, rendezzék át ennek érdekében a csoportszobát, majd a játék befejezése után a bútorokat rendezzék vissza.
  • Törekedjék az óvónő arra, hogy a nap minden időszakában, teremben, szabadban egyaránt a játékra biztosított idő lehetőleg összefüggő legyen.
  • Az óvónő olyan játékeszközöket biztosítson, amelyek az elmélyült játék kialakulását segítik, motiváló, fejlesztő hatást váltanak ki. Vegye figyelembe az egyes játékszerekhez fűződő érzelmi kötődést és ennek figyelembevételével elégítse ki ezt mennyiségileg is /3-4 évesek/.
  • A nagyobbak számára bővítse a választékot, olyan eszközökkel, tárgyakkal egészítse ki a játékkészletet, amelyek tartalmassá teszik a játékot s egyben módot adnak a gyerekeknek a környezetből vett tapasztalatok, élmények valósághű felelevenítésére. Tegye lehetővé, hogy a gyerekek – kedvük szerint – a környezetükben lévő tárgyakat /székeket, asztalokat / bevonhassák a játékba.
  • Biztosítsa, hogy a játékszerek a gyerekek számára könnyen elérhető helyen legyenek.
  • Mivel a játék témája, tartalma nagyrészt a gyerekek valóságról szerzett benyomásaitól, tapasztalataitól függ, ezért az óvónő gondoskodjék arról, hogy a gyermekek minél jobban megismerjék környezetüket. Törekedjék arra, hogy a tapasztalat – és ismeretszerzés pozitív érzelmeket váltson ki, élménnyé váljék.

Összefoglalva: az óvónő úgy közelítsen a játékhoz, hogy egyidejűleg megengedő és modellnyújtó legyen. Biztosítsa a gyerekek nyugodt légkörben és intenzív hatásokra létrejövő szabad játékát, valamint érvényesüljön kulturális és civilizációs értékeket, normákat átadó szerepe.

 

Tevékenységek

Gyakorlójáték

3-4 éves       szívesen ismételgetnek szavakat, szótagokat a halandzsa játékok szabályai szerint. Örömet szerez számukra a ritmus és a hozzákapcsolódó játék, ez készteti őket ismétlésre. A játékot ugyanolyan szabály szerint ismétlik. Játékszereket és eszközöket rakosgatnak maguk alkotta játékszabály szerint.

5-6-7: éves    csak akkor játsszanak, ha a képességeik fejletlenek, élményeik szegényesek vagy az új játékszer eszköz használatát még nem ismerik.

Szimbolikus szerepjáték

3-4 éves:      Betartják a játékszerekkel és együttjátszással kapcsolatos elemi szabályokat. Egyedül, egymás mellett vagy 2-3 gyerekből álló csoportban játszanak. Olyan játékokat játszanak, amelyek egyszerű cselekvéseket tartalmaznak. A báboknak helye van a csoportban. A bábok használata, mozgása felkelti a gyerek érdeklődését.

4-5 éves:       Kisebb – nagyobb csoportokban játszanak. Játékukban környezetük egyszerűbb jelenségeit újraalkotják. Kötődnek szerepükhöz. Egyszerűbb közös játékokat szerveznek, a szükséges játékszereket kiválasztják.

5-6-7 éves:   Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz, játszótársaikhoz. Számukra kevéssé érdekes, kedvezőtlenebb szerepeket is vállalják. Olyan játékhelyzeteket hoznak létre, amelyben ábrázolják a felnőttek tevékenységét. A bábokat már a megfelelő meséhez, élményeikhez kapcsolják. A hétköznapi élet figuráit is használják, amelyekkel a saját élményeiket játsszák el.

Barkácsolás

3-4 éves:      A gyerekek segítenek az óvónőnek a kevésbé munkaigényes játékok elkészítésében, hibás eszköz javításában.

4-5 éves:      Segítenek a játékok javításában, megbeszélik az óvónőkkel, hogy egy-egy helyzetben mire van szükségük, közösen megpróbálják elkészíteni.

5-6-7 éves: A gyerekek maguk kezdeményeznek, maguk által választott módon és eszközökkel. A létrehozott eszközt felhasználják játékukban.

 Konstruáló játék

3-4 éves:      A gyerekek olyan építményeket alkotnak, amit még nem képesek megismételni. Számukra az összerakosgatás, szerkesztés szerez örömet.

5-6-7 éves: Játékszereket is készítenek. Élethelyzet reprodukálása közben építenek, szerelnek vagy az alkotás hatására beleképzelik magukat a különböző élethelyzetekbe.

Bonyolultabb alkotásokat hoznak létre. Eredményességre, pontosabb megközelítésre, a játékkal való sokoldalú kapcsolatra törekszenek. Alkotásaikat önállóan hozzák létre, az anyagok, eszközök kimunkálásával.

Szabályjáték

3-4 éves:      Olyan játékokat játszanak, amelyek szabályai egyszerűek, amelyben nincs különösebb kötöttség és nem szükséges hozzá az egész csoporttal való együttműködés.

4-5 éves:      Megtartják a játékban betöltött szerepüket, nem árulják el a közös titkot. A játék szabályait önként vállalják, megszegésük vagy betartásuk különböző érzelmeket vált ki a résztvevőkből és ez meghatározza a csoporthoz, egymáshoz való viszonyukat.

5-6-7 éves:   Olyan szabályjátékokat választanak, amelyek nagyobb ügyességet, nagyobb szellemi erőfeszítést igényelnek. Bonyolultabb szabályjátékokat is játszanak, figyelmeztetve egymást a szabályok betartására.

 

A játék és a néphagyomány ápolás kapcsolata

 

A játék „klasszikus” tartalma kiegészül népi játékokkal. Ezek a következők lehetnek:

  • énekes – táncos játékok, (szembekötősdi, gyűrűsdi, párcserélő játékok, fogyó- gyarapodó játékok, leánykérő játékok, lakodalmas játékok, vásáros játékok, furfangos és szórakoztató játékok).
  • mozgásos és küzdő játékok (versengő, váltást tartalmazó játékok, várkörüljárás, sorjátékok, hidas játékok),
  • népszokásokat őrző dramatikus játékok (a jeles napokoz kötődő játékok pl. pásztorjáték),
  • népi játékszerek készítése (bábuk, játékbútorok, csutkababa, töklámpás, csuhéfigurák, kukoricaszárból kunyhó készítése).

Mindezek új tartalommal töltik meg a gyermekek játékát.

A fejlődés jellemzői óvodás kor végére

Gyakorlójáték

A gyakorló játék tartósan csak akkor jelentkezik, ha a gyermek fejlődésében lemaradt, képességei fejletlenek, tapasztalatai, élményei szegényesek, vagy amikor egy új játékszer, eszköz használatát még nem ismeri, és a sikeres játékhoz a játékszerrel való előzetes manipulálásra van szüksége.

Gyakorló játék jelentkezik a konstrukciós és szerepjáték elemeiként is.

Az óvónő ebben az életkorban is engedje a gyakorló játékot. Ha azonban azt tapasztalja, hogy egyes gyerekek kizárólag ezen a szinten maradnak, keresse meg az okokat, s igyekezzék ezen a fejlődési fokon átsegíteni őket. Előfordulhat, hogy a szerep- vagy a konstruáló játék egy-egy művelete kiválik a játékból, a gyerek belefeledkezik a műveletek, mozdulatok ismételgetésébe. Amíg aktívan belemélyed tevékenységébe, az óvónő ne zavarja meg. Amikor azonban az aktivitása csökken, ösztönözze szóval, esetleg eszközökkel a korábbi, abbahagyott játék folytatására.

Konstruáló játék

A konstruáló, építő játékelemekből játékszereket is tudnak készíteni a gyerekek. Az építés, a konstruálás gyakran a szerepjátékokhoz kapcsolódik: az élethelyzetek reprodukálása közben építenek, szerelnek, szerkesztenek, vagy a létrehozott alkotás hatására képzelik bele magukat különböző élethelyzetekbe. Az óvónő késztesse őket arra is, hogy az elemekből a valóság tárgyaihoz, játékszerekhez vagy egyszerű modellekhez hasonlót készítsenek.

A konstruálás fejlettebb fokán a gyerekek mind igényesebbekké válnak alkotásaikkal szemben. A fejlődést egyaránt jelzi a bonyolultabb alkotások létrehozása, az eredményességre törekvés, a választott elképzelt modell egyre pontosabb megközelítésének igénye, a bonyolultabb játékelemek biztos kezelése, a szerepjátékkal való sokoldalú kapcsolat.

Az óvodáskor végén alkotásaikat már önállóan, sok egyéni ötlet alapján hozzák létre, és képesek a különböző anyagok, eszközök kombinált alkalmazására is.

Szabályjáték

Választhatnak olyan szabályjátékot is, amely nagyobb ügyességet vagy nagyobb szellemi erőfeszítést igényel. A nagyok már a bonyolultabb szabályjátékok megtanulására és gyakorlására is képesek, s miközben azt nagy kedvvel, örömmel játsszák, egymást a szabályok betartására is figyelmeztetik. Az óvónő engedje, hogy a gyerekek játékában az egészséges versengés is jelen legyen, ez azonban soha ne csapjon át az egymással szembeni negatív érzelmek kifejezésébe.

Szimbolikus szerepjáték

Megértik és elfogadják játszótársaik elgondolásait, tevékenységük logikáját. Alkalmazkodnak a játék szabályaihoz. Le tudnak mondani egy-egy kedves játékszerről. Vállalják a számukra kevésbé érdekes, kedvezőtlenebb szerepeket is. Tudnak vezetni, és játszótársaikhoz alkalmazkodni. Képesek olyan játékhelyzeteket létrehozni, amelyekben tapasztalataik, érdeklődésük alapján ábrázolhatják a felnőttek tevékenységét és különféle kapcsolatait.

Megfelelő tapasztalatok és élmények birtokában önállóak a játék előzetes közös tervezésében, a szerepek kiválasztásában, a játékszerek és eszközök megválasztásában, a szabályok betartásában.

A játszócsoportok tagjai között tartós és szoros kapcsolat alakul ki. Bábjátéknál ebben a korban a gyerekek kézméretének megfelelő bábok, valamint az asztalra állítható, a gyerek magasságának megfelelő paraván is álljon rendelkezésre, hogy ülve bábozhassanak. A bábuk kiválasztása feleljen meg a gyerekek által kedvelt meséknek, kapcsolódjék élményeikhez. Időnként cserélje az óvónő a bábukat, hogy több mesét, történetet is eljátszhassanak. A mesealakok mellett kedveltek a hétköznapi élet figurái is (kislány, kisfiú, bácsi, néni, orvos, csecsemő stb.), amelyek a saját élmények eljátszására alkalmasak. Készítsen az óvónő a gyerekekkel közösen sík- és egyszerű fakanálbábukat fából, terményből vagy más anyagból. A bábjátékhoz szükséges eszközök készítése váljék a gyerekek szívesen végzett tevékenységévé.

Barkácsolás

Az óvónő segítse elő, hogy a barkácsolás a szerepjáték, a bábozás természetes eszköze, alkotórésze legyen. A gyerekek egy-egy esetben maguk kezdeményezzék a maguk által választott módon és eszközökkel. A létrehozott eszközt minden esetben használják is fel a játékban dramatizálásban.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A játék a nevelési folyamat egészét áthatja, ezért minden nevelési területtel szorosan összefonódik.

Összegzés:

A jó légkörű játékban a néphagyomány ápoló tevékenységek érzelmi többletükkel a gyermekek élményeit gazdagítják. A tartalmi gazdagítás kiteljesíti a felszabadult játék személyiségfejlesztő hatását. Ebben a folyamatban a gyermekek személyisége a legteljesebben fejlődik és fejleszthető.

 

 

II.2.2. Munka jellegű tevékenységek

 

A munka jellegű tevékenység aktív, önkéntes, örömmel és szívesen végzett tevékenység, játékos jellegű. Munkavégzés jellegű tevékenység közben a gyermekek megfigyeléseket végeznek, tapasztalatokat szereznek természeti és társadalmi környezetükről, a munkához szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok /pl.: kitartás, önállóság, felelősség, céltudatosság…/ alakításának fontos eszköze. A közösségi kapcsolatok, a kötelességteljesítés alakításának, a saját és mások elismerésének egyik formája.

A gyermeki munka óvodánkban tudatos pedagógiai szervezésű, a gyermekekkel való együttműködést, konkrét, reális, értékelést igényel.

 

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő támaszkodjon a munka játékkal megegyező sajátosságaira, erősítse és fejlessze a játéktól eltérő vonásait is.
  • Tanítsa meg a gyermekeket a feladatok elvégzésére. Ismertesse meg velük az adott munkaeszközöket és tanítsa meg azok használatát. Teremtse meg az önálló munkavégzés lehetőségeit. Fokozatosan és fokról fokra vezesse be, illetve növelje az újabb munkafajtákat. Biztosítsa a gyerekek aktivitását, a munka állandóságát és folyamatosságát. Vegye figyelembe az óvónő a gyermekek egyéni sajátosságait. A gyerekek fejlettségének megfelelően értékelje a munkát. Ébresszen kedvet a további munkához. Érje el, hogy a munka a napi tevékenységek természetes részét alkossa. Teremtse meg a nyugodt és kiegyensúlyozott munkához szükséges légkört. Tegye lehetővé, hogy a gyerekek a kedvelt munkafajtákban elmélyedhessenek.
  • Az óvónő a legkisebb óvodásokat is vonja be az alkalomszerű munkákba, ami lehet esetleges, vagy lehet szabályosan ismétlődő. A szabályosan ismétlődő mindennapi munkák a rend fenntartásáért végzett tevékenységek (pl. játékok elrámolása, terem díszítése).
  • Az óvónő tervezze meg az egyéni megbízások lehetőségeit (pl. információk közvetítése, ajándékkészítés a kicsiknek, az óvoda dolgozóinak, a jeles napok előkészítése).
  • Az óvónő segítségével a gyermekeknek legyen lehetőségük a növény- és állatgondozásra. Vonja be a gyerekeket az akvárium, a természetsarok gongozásába, a szobanövények átültetésébe, a virágos és veteményes kert megtervezésébe, ápolásába.
  • Ismertesse és mutassa meg az udvaron végezhető munkákat és az ezekhez szükséges eszközöket.

 

Tevékenységek

Naposság:

  • terítés
  • játékelrakás (csoportszoba, udvari játékok)
  • teremrendezés, (asztalok, ágyak)

 

Növény és állatgondozás, kerti munkák:

  • a természetsarok növényeinek gondozása a csoportszobában, állatok etetése, gondozása (akvárium), télen a madarak etetése (madárvédelem)
  • a kiskertben a föld előkészítése gyermekszerszámokkal
  • a virágos és veteményes kertbe magvak és palánták ültetése
  • öntözés, gyomlálás
  • termések betakarítása, téli tárolása, befőzés
  • gyümölcsök szüretelése (dió, birsalma)
  • szőlő préselése, mustkészítés
  • fű és levelek gereblyézése az óvoda udvarán

Alkalmi munkák:

  • játékkészítés a kisebbeknek, az óvoda dolgozóinak
  • termek feldíszítése ünnepekkor
  • süteménysütés
  • ajándékkészítés
  • alkalomszerű takarítás

A fejlődés jellemzői óvodás kor végére

Naposság

  • A naposok önállóan felteszik az asztalterítőket, előveszik és kiosztják az étkezéshez szükséges eszközöket, és esztétikusan elrendezik az asztalon.
  • Étkezés után leszedik az asztalt, a terítőt önállóan összehajtják, és helyére teszik. A papírszalvétát összehajtogatják, és a szalvétatartóba helyezik.
  • Játékelrakás után, ha szükséges, eligazítják, esztétikusan elhelyezik a tárgyakat.
  • Figyelemmel kísérik, hogy az udvari játékok a helyükre kerültek-e.
  • A tevékenységekhez szükséges eszközöket a megjelölt helyre viszik.
  • Vigyáznak a különböző helyiségek rendjére, szükség szerint átrendezik a csoportszobát.

Alkalomszerű munkák

  • Részt vesznek a csoportszoba díszítésében, rendezésében, a csoportszoba átrendezésére vonatkozó megbeszélésen ötleteket adnak az óvónőnek. Önállóan képesek a terem díszítésével kapcsolatos feladatok ellátására, virágot hoznak a vázába stb.
  • Vigyáznak a terem rendjére; pl.: felveszik az elejtett papírdarabot, helyére viszik a kint felejtett eszközöket.
  • Részt vesznek a játékszerek tisztításában, a babaruhák mosásában. A nagyobbak az ünnepekre ajándékokat készítenek.
  • Minden olyan területen segítenek, ahol erre szükség van.

Növény és állatgondozás

  • Az óvónő igyekezzék a növény- és állatgondozást úgy megszervezni és irányítani, hogy a gyerekek minél önállóbban láthassák el feladataikat.
  • A természetsarokban lévő növények gondozásába, időnként átrendezésébe, átültetésébe a növények és a termések gyűjtésébe az óvónő próbálja meg bevonni a csoport minden tagját.
  • A gyerekek közösen és egyenként is gyűjtsenek különböző terméseket, kavicsokat. Engedje meg a gyerekeknek, hogy otthoni gyűjteményeiket behozzák a természetsarokba.
  • Hívja fel a figyelmüket arra, hogy mit, hol és mikor gyűjthetnek.
  • A különféle magvak és gyökerek csíráztatását, hajtatását a gyerekekkel együtt készítse elő.
  • Gondoskodjanak szerszámokról és más kellékekről.
  • A virágos és veteményes kert kialakítása közben törekedjék arra, hogy a gyerekek évszakok szerint követni tudják, mikor, milyen virág, zöldség nyílik, terem.
  • A virágok szépítsék az óvodai környezetet. A megtermelt zöldségeket közösen fogyasszák el.
  • A kisállatok gondozásának feladatai a 4-5 évesekével azonosak, de a gyerekek itt már kapjanak nagyobb önállóságot. (Akvárium gondozása, madarak téli etetése.)

Kerti munkák

 

  • A gyerekek részt vesznek az ültetésben. Előkészítik a földet és elvetik a magvakat. Folyamatosan átrendezik, más és más növényekkel ültetik be a természetsarkot. Tavasszal részt vesznek az ágyások kialakításában.
  • A virágoskertben az évszaknak megfelelő virágokat, magvakat ültetnek, segítenek a palánták kiültetésében.
  • Folyamatosan részt vesznek a növények gondozásában.
  • Ősszel segítenek a kertbe kiültetett növények felszedésében, a termés betakarításában, a gyümölcsök összeszedésében, a kert téli előkészítésében.
  • Folyamatos feladatuk az udvar és a kert rendezése.
  • Folyamatosan gondozzák a természetsarok növényeit.
  • Az állatok gondozásába az óvónő irányítása és felügyelete mellett kapcsolódnak be.
  • Ősszel önállóan terméseket gyűjtenek.
  • Közreműködnek a falevelek összegereblyézésében.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A munka jellegű tevékenységek óvodáskorban a játékkal vannak a legszorosabb kapcsolatban. Környezeti neveléssel: kerti, udvari munkák, növény és állatgondozás. Közösségi neveléssel mivel az együttesen végzett munka segíti a baráti kapcsolatok, kisebb csoportok kialakulását, megszilárdulását. Az óvoda és a szülők kapcsolatánál az óvónő segítse a szülőket, hogy vegyék komolyan és tartsák tiszteletben a gyerekek munkáját és a családban is szoktassák a gyerekeket munkára a saját személyével kapcsolatban. Munkatevékenységek közben bővül szókincsük, fejlődik beszédkészségük is.

Összegzés:

A munka jellegű tevékenységek gyakorlása során a gyerekek tapasztalatokat, jártasságokat szereznek. Az érzelmi hatások révén feladattudatuk, önértékelésük, önbizalmuk fejlődik. A közösen végzett munka, erősíti a baráti, az egymást segítő kapcsolatok alakulását. A környezetükben lévő felnőttek munkája például szolgálhat és meghatározója lehet a munkához való viszonynak.

 

 

II.3. A tevékenységekben megvalósuló tanulás

A szervezett tanulás formái

 

 

ÉLETKOR KÖTÖTT KÖTETLEN KÖTÖTT vagy KÖTETLEN
3-4 év Mese, vers

Ének, zene, énekes játék

Rajzolás, mintázás

kézimunka,

Külső világ tevékeny megismerése

Mozgás, mozgásos játék

4-5 év Mozgás, mozgásos játék mese, vers Ének, zene, énekes játék

Rajzolás, mintázás

kézimunka,

Külső világ tevékeny megismerése

5-6-7 év Mozgás, mozgásos játék, néptánc Mese, vers

Ének, zene, énekes játék

Rajzolás, mintázás, kézimunka

Külső világ tevékeny megismerése

Hitéletre való nevelés

 

II. 3.1. A fejlesztés területei

II.3.1.1. Hitéleti nevelés

“ A hit hallásból van, a hallás Isten igéje által.”

(Róm 10,17)

A történetek elmondásának célja ebben az életkorban alapvetően nem az ismeretek elsajátítása, hanem a mindenható Isten szeretetnek, kegyelmének és jóságának megéreztetése. Az óvodáskor az a legfogékonyabb időszak, amikor egy egész életre meghatározó lehet Isten közelségének élménye.

Az óvodai hitoktató pedagógus feladatai:

  • Alakítson ki a gyermekekben olyan isten- képet, aki szeret, aki gondoskodik rólunk, aki megőriz minket minden körülmények között, akinek minden döntése a javunkat szolgálja. Legnagyobb ajándéka számunkra fia Jézus Krisztus, aki meghallgat, aki mindig velünk van, és úgy fogad el amint vagyunk;
  • Támaszkodjon a spontán gyermeki érdeklődésre;
  • Plántáljon el keresztyén erkölcsi tartalmakat pl.: személyválogatás nélküli szeretet, megbocsátás, önzetlenség, türelem, segítőkészség;
  • Törekedjen arra, hogy a bibliai történetek tartalmi, formai felépítése illeszkedjék az óvodáskorú gyermek alapvető tevékenységi formáihoz (játék, munka, tanulás);
  • Vegye figyelembe a történetek kiválasztásánál a gyermekek életkorát, fejlettségi szintjét, csoportja aktuális problémáit, eredményeit és az ünnepek aktualitását;
  • Adjon lehetőséget arra, hogy a történeteket dramatizálhassák és rajzaikban, vizuális tevékenységükben, játékaikban élményeiket újra átélhessék.

A történet kiválasztásának alapvető kritériumai:

  • A történet ne keltsen félelmet a gyermekekben, és ne tartalmazzon számukra feldolgozhatatlan tartalmakat és érzelmeket.
  • Olyan történetek közül válasszon, amelyek pozitív érzelmi töltettel rendelkeznek, amelyek a szerető gondoskodó Isten – képet erősítik meg. Mindig, Isten gondoskodó szeretetét emelje ki és soha ne hangsúlyozza a bűnt, a rosszat, hiszen a bibliai történetek elsősorban nem arról szólnak, hogy milyen az ember, hanem, hogy Isten kegyelméről és szeretetéről.
  • Az Ige valódi üzenetétől ne térjen el, ugyanakkor gyermekszerű legyen az előadásmódja. Fontos, hogy a bibliai történeteket különböztesse meg a meséktől, ehhez hiteles történetmondás szükséges. Hiszen a történeteken keresztül, Isten üzen nekünk valamit. Mielőtt a gyermekek elé viszi a történetet, tanulmányozza az adott igeszakaszt, hogy nekünk ma mit üzen, és az után fogalmazza meg, hogy mit mondhat a gyermekeknek.
  • Lehetőleg egy fő gondolat mellett döntsön, és csak egy nézőpontból mondja el a történet (így a gyermek azonosul az adott szereplővel és beleéli magát a helyzetébe), mert a gyermek még nem képes egyszerre több nézőpontot figyelembe venni.

Az imádság az Istennel való kapcsolatfelvétel formája.

Az imádkozás formáját tanulják meg a gyermekek (étkezések előtti, utáni imádságok, hálaadó imádságok, lefekvés előtti ima stb.) .

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére:

 

  • a gyermekekben alakuljon ki 3-7 éves gyermek szintjének megfelelő Istenkép;
  • tudják, hogy a Biblia szent könyv, Isten igéjét tartalmazza;
  • ismerjenek bibliai történeteket;
  • ismerjenek egyházi énekeket, tudják, hogy az ének isten dicséretére történik;
  • tudják, hogy a templom Isten háza és annak megfelelően kell ott viselkedni;
  • tudják, hogy ezt a világot Isten teremtette, minket is ő alkotott;
  • alakuljon ki bennük Jézus Krisztussal való kapcsolatteremtés igénye – az imádság;
  • jelenjen meg az életükben a keresztyén erkölcsi magatartás egy – két jellemzője.

 

II.3.1.2. Esztétikai nevelés

Az ember környezetében lévő tárgyak és jelenségek esztétikai értékeket hordoznak. Programunkban az esztétikai nevelés fontos szerepet kap. Egyes területei áthatják a gyermekek tevékenységformáit, gazdagítja és fejleszti kreativitásukat. Az esztétikai nevelés komplex folyamat, amely elősegíti a személyiség sokoldalú fejlődését.

 

Az óvodai esztétikai nevelés területei:

  • Mese, vers
  • Ének, zene, énekes játékok
  • Rajzolás, mintázás, kézimunka

Az esztétikum és a néphagyomány-ápolás:

Az esztétikai nevelés keretein belül helyet kívánunk adni a néphagyomány ápolás egyes területeinek is, hiszen áthatják a gyermeki tevékenység formákat, gazdagítják a cselekvési lehetőségeket:

  • népköltészet: mondóka, népmese, szólások, közmondások, találós kérdések, rigmusok
  • népi díszítőművészet: fonás, szövés, agyagkerámiák, bőrmunkák, tojásfestés, varrás stb.
  • népzene, népi gyermekjáték dalok
  • népi gyermekjátékszerek és játékok
  • népi dramatikus játékok: pl. karácsonyi pásztorjáték stb.

II.3.1.2.1. Mese, vers

 

Óvodánkban a mesék, versek világa az anyanyelvi nevelésnek az egyik legfontosabb eszköze. Népi értékeket, hagyományokat, szokásokat közvetít a gyermekeknek.

A mesehallgatás a gyermekek legtermészetesebb igénye, lételeme.

Örömforrás, feszültséget keltő és oldó lehetőség.

A mesében ugyanaz a képszerűség és szélsőségesség uralkodik, mint a gyermekek érzelmeiben és gondolkodásában.

Érzelmi életükre, képzeletükre erős hatással van.

A magyar népi mondókák mellett olyan költői alkotásokra is szükség van, amelyek a népi költészettel rokon hangulatúak, rövidek, könnyen érthetőek, tartalmukban közel állnak a gyermekekhez.

Örömforrás a gyermekek számára a vers zeneisége, ritmusa, lüktetése. Erre

alkalmasak a kiolvasók, kiszámoló mondókák, a párbeszédes formák.

Arra törekszünk, hogy minél több szép és jó mesét ismerjenek meg – melyekből azt érzik, hogy győz a jó, az igazság, és aki segítőkész, megkapja jutalmát.

Ezen tevékenység naponta akár többször is kezdeményezésre kerül.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő teremtsen olyan meghitt, családias, nyugodt légkört, megfelelő helyet és időt arra, hogy a gyermekek örömmel, zavartalanul hallgathassák az életkoruknak megfelelően kiválasztott, alkalomhoz illő (pl. évszak, ünnepség, stb.) meséket, verseket, mondókákat.
  • Előadása legyen élményszerű, mozdulataival, mimikájával, hanglejtésével fokozza a mese, vers hatását.
  • Támaszkodjon a gyermeki játékkedvre, kezdeményezéseikre, gazdag fantázia világukra.
  • Tegye lehetővé, hogy a gyermekek testközeli kapcsolatba kerülhessenek egymással és az óvónővel is.
  • Gondosan válassza ki az eszközöket, ami elsősorban motiváló hatású legyen (Új versnél, mesénél nem ajánlatos).
  • Adjon minél több lehetőséget a gyermekek számára, hogy bábozhassanak.
  • Az óvónő egész lénye árassza azt, amit közvetíteni akar. Teremtsen szemkontaktust melynek hatására a gyermekek belső képet alkothatnak.
  • Segíti a gyermekek önálló, dramatikus és bábos kezdeményezéseit.

 

Tevékenységek

  • Szívesen bekapcsolódnak a mondókák, versek mondogatásába.
  • Az óvónőt utánozva ritmikus mozgással kísérik a verseket, mondókákat.
  • Maguk is énekelgetnek, halandzsáznak.
  • Figyelmesen, szívesen hallgatják a meséket.
  • Van kedvenc meséjük, mesehősük, aki iránt ki tudják fejezni rokonszenvüket, vele mondják visszatérő, jellemző beszédfordulatait.
  • Szórakoztatja őket a képeskönyvek lapozgatása, nézegetése, mímelik az olvasást.
  • Tökéletesedik anyanyelvi, irodalmi szépérzékük.
  • Szívesen mesélnek, báboznak, dramatikus játékokat játszanak.
  • A hallott egyszerű mesék cselekményeit fejezzék ki mozgással, mimikával.
  • Maguk is vállalkoznak mese, vers elmondására.

 

Az irodalom és a néphagyomány-ápolás

Az óvodáskorú gyermekek verse elsősorban a népi mondóka, amelynek nagy része mozgással is játszható. Segítséget nyújtanak a mozgás koordináció, az egyensúlyérzék fejlesztésében, a térérzékelésben, testük, érzékszerveik megismerésében. Játszásuk, gyakorlásuk hozzájárul az óvónő és gyermekek közötti intim kapcsolat kialakulásához. A néphagyomány ápoló irodalmi nevelésben nagy szerep jut a mindennapi élet hagyományaihoz, szokásaihoz, a jeles napokhoz, ünnepekhez, a természet jelenségeihez, változásaihoz kapcsolódó mondókáknak, népmeséknek, találós kérdéseknek, szólásoknak, közmondásoknak és dramatikus népszokásoknak.

A fejlődés jellemzője óvodás kor végére

  • A gyermekek játék közben odaillő szövegeket, rigmusokat mondogatnak. Az elhangzott vers, mondóka ismétlését kérik.
  • 10-12 mondókát, 6-8 verset megjegyeznek, 15-20 verset meghallgatnak az év folyamán.
  • Társak az óvónő énekes, halandzsás, mozgásos improvizáló játékkezdeményezéseiben.
  • Hangzás, hangulat, érzelem és alkalom egységében kezdik felfogni a mondott, hallott vers témáját, költői képeit.
  • Várják, kérik a mesemondást, maguk is segítenek a mesemondás, hallgatás feltételeinek kialakításában.
  • Megszilárdulnak a mesehallgatáshoz kapcsolódó szokásaik, a figyelem fenntartásának és ellenőrzésének játékos, egyezményes jelzései.
  • Figyelmesen, csendben végighallgatják a mesét, a viselkedésükön, tekintetükön látszanak a belső képzeleti képek készítésének jelei.
  • A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudják kötni.
  • Van néhány kedvelt mesehősük, a vele megtörtént dolgokat beleviszik játékukba.
  • Az ismert mesei motívumok bábozása, dramatizálása, rajzolása kedvelt szórakozásai közé tartozik.
  • A mesében elhangzottakról beszélgetnek, a szereplők érdekes szólásait, furcsa, vagy széphangzású nevét megjegyzik.
  • A meséskönyvek képeit önállóan is hosszan nézegetik, egymásnak mutogatják. Kérik a felnőttet, hogy meséljen róluk.
  • Az olvasást utánozzák, egy-egy betű megfejtése iránt is érdeklődnek.
  • A könyvekben a képek alapján megtalálják legkedvesebb meséiket.
  • Ismerik az óvoda gyermekkönyvespolcát, a könyvek között eligazodnak.
  • Vigyáznak a könyvekre.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A mese-vers tevékenység szorosan kapcsolódik szinte minden tevékenységhez, így az ének-zene, anyanyelvi, mozgásos játékokhoz, vizuális neveléshez, környezet megismerésére neveléshez. Erkölcsi tulajdonságok megalapozásában is igen nagy szerepe van.

Összegzés:

Az óvodában szerzett esztétikai, irodalmi élmények értékközvetítő hatásai a fejlődő személyiség irodalomhoz való későbbi viszonyát befolyásolják. Az irodalmi élmény érzelmeket vált ki a gyermekekből. Átélik a pozitív érzelmek: öröm, boldogság, lelkesedés, csodálkozás, derű mellett a negatív érzelmeket is: igazságtalanságot, szomorúságot, bánatot.

 

  1. 3. 1. 2. 2. Ének, zene, énekes játék

Az óvodai zenei nevelésünk célja a gyermekek zenei élményhez juttatása, zene iránti érdeklődésük felkeltése, zenei ízlésük formálása.

A zene fejleszti a gyermekek hallását, ritmusérzékét, emlékezetét, harmonikus mozgását.

Fontos alapokat ad a személyiség fejlesztéséhez. Oldja a gátlásokat. Hozzájárul a beszédkészség fejlődéséhez.

A gyermekeknek a zenei élmények befogadásához elsősorban személyes kapcsolatokra van szükségük, nagyon fontos számukra a közös játék öröme, lényegesek óvodáskorban a mozgáshoz kötött dalos játékok.

A mozgás és a dal ebben a korban egybefonódik, a dal ritmusa, lüktetése mozgásra csábít. A dalos – táncos játékok mozgásformái kedvező feltételeket teremtenek a gyermekek mozgásának fejlődéséhez.

A gyermek mozgásképességeivel egy időben fejlődnek az értelmi képességei is, tehát a mozgással kísért énekes játékok eszközei az értelmi képességek fejlesztésének. A zenei anyanyelv szorosan kapcsolódik az anyanyelvi neveléshez, hiszen ritmusában, hangsúlyaiban, hanglejtésében, szerkezetében azt követi.

A népi mondókák, énekes játékok emberi kapcsolatokat tükröznek, viselkedésformákat örökítenek meg. Fontos eszközei a kultúra, a hagyományőrzés átadásának, a nemzeti identitás kialakításának.

Az óvónő feladata a zenei nevelés alapvető feltételeinek megteremtése, a tudatos, tervszerű és folyamatos fejlesztő hatások megszervezése, a zenei önművelődésre és önképzésre való állandó igénye.

Igazi örömet csak az éneklés ad, amit könnyedén, jól elsajátított készségekkel végeznek.

A gyermekek alkotó kedve csak akkor fejlődik, ha az óvónő szívesen veszi ötleteiket, elképzeléseiket és énekes beszélgetéssel, dallamformák kitalálásával maga is mintát mutat.

Adjon az óvónő minél több alkalmat arra, hogy a gyerekek ösztönös alkotó hajlama kibontakozhasson.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Válassza ki az óvodai korcsoport számára a megadott elvek szerinti dalanyagot, zenehallgatási anyagot.
  • Fejlessze nyelvi képességeit az élményt nyújtó közös énekléssel, mondókázással és zenei készségfejlesztő játékokkal, de ügyeljen a gyermekekkel való szoros érzelmi kapcsolat és a meghitt légkör megteremtésére.
  • Az óvónő legalább egy hangszeren jól és biztonságosan játsszon. A foglalkozásokat változatos módszerekkel a gyerekek aktív részvételére támaszkodva szervezze meg-
  • A foglalkozások menetét a zenei feladat és az anyag jellege, a gyermekek fejlettségi szintje és érdeklődése az óvónő ötletessége, módszertani kultúrája határozza meg.
  • Kövesse a fokozatosság elvét a zenei anyag feldolgozásában, a játékok sorrendjében, a zenei képességek fejlesztésében.
  • Tegye lehetővé, hogy a szülők is megismerjék, hogy milyen jellegű dalokat használ az ének- zenei neveléshez.
  • Hívja fel a szülők figyelmét a túl sok válogatás nélküli gépzene káros hatására.
  • Ajánljon mondókákat, gyermekjátékokat a szülőknek.
  • Az óvónő segítse, hogy a családban ne törjék le a gyerekek kedvét, önbizalmát, ha nincsenek megelégedve éneklésével.
  • Akinek egyéni foglalkozásra is szüksége van, azzal az óvónő alkalmanként is énekeljen.
  • Az óvónő ismerje a magyar zenei nevelés általános alapelveit, azon belül az óvodai zenei nevelés feladatait.
  • Ismerjen más népek dalaiból is néhányat, azok jellemző jegyeit (sajátos fordulatok, ütemek ritmusok).
  • Ismerje meg az óvodáskor előtti zenei fejlődés feladatait is.
  • Nagycsoportban ügyeljen a gyerekek egyéni fejlesztésére is. Ilyenkor igénylik legjobban az egyéni bírálatot, értékelést, az önálló feladatok megoldásának örömét, a kiemelt szereplést.

Tevékenységek

A gyerekek játékidőben szívesen kezdeményeznek éneklést, maguk is játszanak dalos játékokat. Az éneklés közös tevékenység, a gyerekek az óvodában egyszerre, együtt énekelnek, mozognak. Akár csoportosan, akár „ölben ülő” egyszemélyes játéknál. Nagycsoportig játék közben mind jobban érvényesüljön a gyermekek egymás közötti kapcsolata, játékszervezése, önálló éneke, döntése, hogy mit és meddig játsszon. Az éneklést egyszerre kezdik, egyszerre fejezik be, szabályos térformát alakítanak. Szépen, esztétikusan mozognak, zenei képességük fejlődik a dalok tanításával, hallásuk fejlesztésével. A zenei fogalompárokat megértik, énekkel, mozgással gyakorolják (pl. magas- mély, halk- hangos, lassú- gyors). Kéztartással érzékeltetik, kérdés-felelet játékokat játszanak változatos szöveggel, ritmus motívumokkal. Egy-egy foglalkozást is zárhatnak ilyen játékos formával. Az óvónő segítségével készítsenek egyszerű gyermekhangszereket (pl. zörgődobozt, cintányért, természetes és újrahasznosítható anyagokat is felhasználva), melyekkel éneküket kísérhetik. Nagycsoportban ne csak spontán dúdoljanak játék közben, hanem találjanak ki dallamokat, énekelve meséljenek, bábozzanak a többiek örömére, szórakoztatására. A zene és az éneklés színessé, örömtelivé teheti az ünnepélyeket. Az esztétikusan előadott játékok, táncok, együttes és szólóéneklés, a gyermekek számára örömet jelenthet.

A néphagyomány-ápolás és a zenei nevelés kapcsolata:

  • népi mondókák
  • népi dalos játékok
  • zenehallgatás dalanyaga (népdalok, hangulatokat, érzelmeket közvetítenek, mintát nyújtanak)
  • énekes népszokások
  • az óvodában játszható énekes népszokások

 

Fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • A mondókákat – az egyenletes lüktetést kiemelve – a magyar beszéd ritmusa szerint mondják. Ismert dalt hallás alapján, szöveg nélkül is tudnak énekelni dúdolva, zümmögve, vagy egyszerű szótagokkal.
  • Felelgetős játékokat két csoportban (vagy a csoport és egy gyerek közreműködésével) folyamatosan, az óvónő segítsége nélkül is el tudnak énekelni. Tisztán énekelnek vissza (kétszer 2/4 ütemben) változatos dallammotívumokat (esetleg két egységet, négy ütemet) csoportosan és egyénileg is.
  • Megkülönböztetik a hangszínek finom eltéréseit zörejen, beszédhangon egyaránt.
  • Ismerkednek eredetiben néhány hangszerrel, azok hangjával, megszólaltatásuk módjával (fúvós, pengetős, ütős, vonós).
  • A mondóka és dalritmus kiemelésekor figyelik a negyed szünet pontos jelentéseit, de az egyenletes lüktetés folyamatos kifejezésekor nem állnak meg a szünetben.
  • A jól ismert dalokat, mondókákat jellegzetes ritmusuk alapján felismerik megjelölt dalcímek nélkül is.
  • Összehasonlítják és énekléssel, mozgással bemutatják a normál tempónál gyorsabbat és lassabbat. Így mozognak, tapsolnak, beszélnek, a tempókülönbséget más fogalom párokkal is összekapcsolják, pl. magasan és gyorsan beszélnek, mélyen és lassan énekelnek, halkan és gyorsan járnak, hangosan és lassan tapsolnak.
  • A bemutatott élőzenét, a hangulatban egymástól eltérő népdalokat, műzenei szemelvényeket, más népek dalait figyelmesen hallgatják.

 

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Szorosan kapcsolódik a mese, vers, a külső világ tevékeny megismerése, a vizuális – és a mozgás hasonló területeihez, az anyanyelvi neveléssel pedig alapvető és átfogó kapcsolatot mutat.

Összegzés:

A gyermekek zenei képességeinek alapozását sokrétű zenei eszközrendszer segíti. Az óvónői igényes válogatás hatására válik a fejlesztés céltudatos eszközévé. A zene érzelmekre hat, élményt nyújt.

  1. 3. 1. 2. 3. Rajzolás, mintázás, kézimunka

Tudjuk, hogy a gyermeki ábrázolás a világ megismerésének sajátos formája. A gyermek a külvilághoz fűződő kapcsolatát érzelmi síkon éli át, cselekvésein keresztül tükrözi, amit pedig nem tud ábrázolni, azt hozzámeséli.

Az ábrázolás elsősorban kifejezési eszköz, érzelmek, gondolatok, ismeretek közvetítője, a gyermek személyiségének megnyilatkozása.

Az ábrázoló tevékenység során a gyermek valamit alkot, valamit létrehoz, valamit kifejez, de nem az alkotás végeredménye a fontos, hanem az örömteli cselekvés, az önálló munka, elképzeléseinek megvalósítása. A vizuális nevelés során kialakulnak azok a képességek, amelyek a többi nevelési területre és az egész személyiségre hatással vannak. Fejlődik általa a képi plasztikai kifejezőképesség, a téri tájékozódás, a képzeletvilág, a fantázia, a kreativitás.

Nő az önbizalom, az önismeret. Fejlettebb lesz a szem-kéz koordináció, fejlődik a finommotorika. A környezethez való viszony pozitívan megváltozik.

Ábrázolás közben a gyermek olyan készségek, képességek birtokába jut, amelyek az írás előkészítésében rendkívül fontosak.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő legfőbb feladata, hogy teremtse meg a feltételeket a gyermek képi, plasztikai, kifejező nyelvének, ábrázoló és konstruáló képességének fejlődéséhez.
  • Vegye figyelembe a gyermekek eltérő fejlettségét, eltérő képességbeli különbségét.
  • Biztosítsa élményeik, fantáziájuk és térbeli megjelenítésének sokféle lehetőségét, juttassa el a gyermekeket az alkotás öröméhez.
  • Úgy alakítsa ki a munkaasztalt, hogy minél több gyermek kényelmesen elférjen.
  • Teremtsen olyan alkotó légkört, amelyben a gyerekek szívesen bekapcsolódnak.
  • Az óvónő a tevékenységekhez biztosítson elegendő időt, lehetőleg addig alkothassanak, ameddig kedvük tartja.
  • Tanítsa meg az eszközök biztonságos kezelését.
  • A rajzoláshoz, festéshez, mintázás – agyagformáláshoz, szövés – fonáshoz, batikoláshoz, origamihoz, építéshez és műalkotásokkal való ismerkedésekhez az óvónő gondolja végig a feltételeket és teremtse meg a mindennapi szabad játékban is.
  • Az udvari lehetőségeket egész évben használja ki. Az udvari tevékenységek legyenek gazdagok (tábla, agyag, homok, télen hó. stb.)
  • Az óvónő szervezzen múzeumlátogatásokat. Látogassanak el a helyi Gorka Géza Kerámia Múzeumba, ismerkedjenek meg a községünkben élő és dolgozó művészek munkáival. Tekintsék meg a kiállításokat, tárlatokat.

Tevékenységek

A gyerekek örömmel vesznek részt a vizuális kezdeményezésekben. Játékidőben, szabadidőben szívesen rajzolgatnak, vágnak, ragasztanak, agyagoznak, konstruálnak, építenek, gyöngyöt fűznek. Szívesen örökítik meg egyéni és közös élményeiket. Munkájukban megjelenítik az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetet. A vizuális technikák gyakorlása során minden alkalommal átélik az alkotás örömét. Ismerjék meg az anyagok alakíthatóságát nyomkodva, ütögetve, gyurkálva, gömbölyítve, simítva, sodorva stb. Az építés, konstruálás során megismerkednek a tárgyak formáival, alakzataival. A gyerekek gyönyörködnek a gazdag formákban, a színkeveréssel alkotott színárnyalatokban.

A néphagyomány ápolás és a vizuális tevékenységek

Az ismert és használt tevékenységformák a néphagyomány ápoló díszítő művészet technikáival, művészet-őrző formáival bővülnek ki. A rajz, a festés, a kézimunka mellett megjelenhetnek a népi kismesterségeket őrző elemek is:

Néphagyományőrző elemek

  • a népi kismesterségek technikái: kézi szövés alapelemei, fonás, gyapjú feldolgozása szárazon és nedvesen (nemezelés), tojás írókázás, berzselés, textil, batikolás, hímzés, agyagozás. Játékeszközök készítése természetes anyagok felhasználásával (rongybaba, vagy csutkababa készítés, termésfigurák, bábok stb.).
  • jeles napok „jelkép – készítő” technikái: ünnepekhez kapcsolódó jelképek közös készítése pl. Adventi koszorúkészítés, mézeskalács gyúrása, díszítése, gyertyaöntés, Luca búza vetése, farsangi maszkkészítés, tojásfa készítés, tojásfestés, májfa díszítés stb.

Fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • Élményeik, elképzeléseik, képzeteik megjelenítésében többnyire biztonsággal használják a képi kifejezés változatos eszközeit.
  • Színhasználatukban érvényesítik kedvelt színeiket. Képesek vezetéssel észrevenni a környezet, a műalkotások és saját munkáik színhangulatát.
  • Formaábrázolásuk változatos, többnyire képesek hangsúlyozni a legfontosabb megkülönböztető jegyeket, jellemző formákat (pl. fiú, lány, nyuszi, tulipán stb.), próbálkoznak a legegyszerűbb mozgások jelzésével is.
  • A közös munkák értékelése során saját műveikkel és a műalkotásokkal kapcsolatban szóbeli véleményt nyilvánítanak.
  • Tudnak formákat mintázni elképzeléseik alapján és megfigyeléseik felhasználásával.
  • Önállóan és csoportmunkában is készítenek egyszerű játékokat, kellékeket, modelleket, maketteket.
  • Fokozott önállósággal tudják alkalmazni a megismert technikákat. (Például papírhajtogatás, nyírás, tépés, ragasztás, konstruálás, összeszerelés, varrás, kötözés).
  • Elmondják véleményüket az óvodai környezetről, szívesen vesznek részt annak szépítésében. Időnként felszólítás nélkül is észreveszik a tennivalókat (megigazítják a gyűrött terítőt stb.).
  • Késztetést éreznek arra, hogy figyelmüket összpontosítsák, technikai tudásukat aktivizálják, minél inkább tökéletesítsék alkotásaikat.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

Ezek a tevékenységek szorosan kapcsolódnak más nevelési területekhez. Tartalmában és feladataiban konkrét összefüggést mutat a játékkal (pl. konstruálás, környezet alakítás), a külső világ tevékeny megismerésével (színek, formák megfigyelése, téri viszonyok, síkformák). Az anyanyelvi neveléshez elsősorban a szavak mögötti képzelt tartalom formálásával járul hozzá. Az ábrázoló tevékenységhez és annak tartalmához kapcsolódó beszéd ösztönzésével a mesék, versek képi megjelenítésével a gyermekek gondolkodása, nyelvi kifejező készsége sokoldalúan fejleszthető.

Összegzés:

A gyerekek a vizuális technikák gyakorlása során minden alkalommal átélik az alkotás örömét, a sikerélmények pedig újabb alkotásra motiválják. A tevékenységek és rácsodálkozások megtanítják a gyerekeket a szép élvezetére. Esztétikai ítélőképességük fejlődik. Tevékenységeiknek, alkotó munkájuknak eredményei, a személyiségük fejlődését tükrözik

 

 

II.3.1.3. Néphagyomány-ápolás

 

A gyakorlat tapasztalatai szerint az óvodai nevelésben a népköltészeti alkotásokon túl a hagyományápolás azon területei, tevékenységei illeszthetők be a leginkább, amelyek nem zavarják meg, hanem szebbé és gazdagabbá teszik a gyerekek életét. Tehát azok, amelyek a gyerekekből a tevékenység örömét váltják ki, érzelmi többletet jelentenek a társaikkal és a felnőttekkel való együttlétben. Játékidőben a természetes anyagok közelsége motiválja a gyerekeket. Kíváncsiságából fakadóan nyúl a természetes anyagokhoz: az agyaghoz, gyapjúhoz, fonalhoz, bőrhöz, fához és a természetben fellelhető anyagokhoz (kavicsok, termények, termések, víz stb.) Az anyagok állandó jelenléte cselekvésre készteti, fejleszti az alkotóképességét. Az elkészült tárgyak, népi gyermek-játékszerek tovább motiválják a tevékenységét, gazdagítják játékát, alkotásra képes emberré teszik. A mindennapokba jól beilleszkedik a játékeszközök készítése. Az óvónők segítségnyújtása közben jó alkalom adódik a beszélgetésre, a népmesék, mondókák, dalok felidézésére. A népszokásokhoz fűzött, az óvónő által elmesélt történetek hatást gyakorolnak erkölcsi ítéleteik alakulására, magatartáskultúrájukra, viselkedésmódjukra. Az udvari játékok is bővülhetnek hagyományápoló tevékenységekkel. A természetes anyagokkal való műveletek mellett az énekes játékok, a népi sportjátékok játszására is sor kerül. Az énekes játékok különösen a zeni fejlesztésben és az érzelmi nevelésben, a sportjátékok az állóképesség, az egészséges küzdőszellem alakításában kapnak fontos szerepet.

Az óvoda udvara, környéke, a séták, kirándulások jó lehetőséget adnak a természet, a környezet megszerettetésére, az évszakok változásaiból fakadó népi időjósló megfigyelésekre.

A gyerekeket a közösen átélt élmények környezetükhöz kötik, amelynek védelmezőivé válhatnak.

A szülőföld szépségének megláttatása, a környezet alakítása, amelyben a gyerek közvetlenül is részt vehet, alakítja vizuális látásmódját. Ez az alap az, amelyre a gyerekek művészetre nevelését is építeni lehet. A népi kultúra tárgyai, a népköltészet alkotásai a gyermek érzelmein áthatva épülnek be ízlésvilágába, és alapozzák meg magyarsága “kulturális anyanyelvét”. Zenei és irodalmi nevelése is e gyökerekből táplálkozik, amelynek anyaga a népköltészet értékes és szép alkotásai.

Az ünnepkörökhöz tartozó jeles napok eseményei maradandó közös élményt adnak, s a gyerekek számára az ünnepek más tartalmat kapnak.

Az óvodában a néphagyományőrző szemléletben nevelt gyerekek érzelmileg gazdagabbak, fogékonyabbak. Hazájukhoz, annak néphagyományaihoz ragaszkodó emberekké válnak.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő folyamatosan bővíti néprajzi ismereteit.
  • Megismeri a régi paraszti élet hagyományait, népdal, népmese, mondóka és játékkincsét.
  • Folyamatosan gyűjti az egyes tevékenységekhez szükséges anyagokat.
  • Megismerkedik szűkebb környezete hagyományaival. A gyűjtőmunkában számít a szülők és a nagyszülők segítségére.
  • Olyan miliőt teremt, amelyben az óvodába lépés első pillanatától a nevelés szerves része a hagyományápolás.
  • A néphagyomány őrzés elemeit mértéktartóan jeleníti meg az óvodai környezetben. Igyekszik egyensúlyt teremteni a régi és a mai világ között.
  • Az óvodai nevelés folyamatában megteremti a hagyományápolás tapasztalatszerzésének feltételeit és lehetőségeit. Ezáltal a gyermekek és a szülők a természethez, a hagyományokhoz való kötődést egyénileg és együttesen is átélhetik.
  • Az óvónő egyrészt a napirendben, a játéktevékenységbe ágyazottan tervezi és szervezi a hagyományápoló cselekvési formákat. Másrészt a munkadélutánokon, közös programokon, a család együttműködő részvételével teremt megfelelő alkalmat.
  • A helyi lehetőségekhez és igényekhez igazodóan alkalmazza az évkörös rendezési elvet. Kiválasztja a jeles napokat, a hagyományápoló tevékenységeket és az ezekhez kapcsolódó irodalmi, zenei, népművészeti alkotásokat.
  • Nyomon követi a parasztregula jelentősebb napjait.

 

 

 

Összegzés:

Meggyőződésünk, hogy az óvodás korú gyermeknek joga van ahhoz, hogy a nemzetét éltető hagyományokat megismerje, ezekről pozitív élményeket szerezzen, és ez által hiteles, követendő mintákat kapjon. A gyerek családtagjaival, társaival olyan külsőségekben, tartalmukban visszatérő élményeket él át, amelyek otthonához, szülőföldjéhez köti, életre szóló útravalót kap.

 

Tevékenységek

3-4 évesek 4-5 évesek 5-6-7 évesek
Szüret mustkóstolás, dalok, mondókák, + préselés, szemezés, dalok, mondókák + szüretelés, dalos játékok
Kukoricafosztás csuhébaba, morzsolgatás, csutkababa + népdalok, termésképek, főzögetés +énekes játékok, barkácsolás, tánc
Mihály-nap Énekes játékok, vásározás az udvaron
Márton napi vigasság Énekes játékok, kemencében sütés, lámpás felvonulás este
Advent Koszorú készítés, gyertyagyújtás

Borbála napi cseresznyeág

Luca búza, mézeskalácsozás

+ énekes játékok, Luca játékok, jókívánságok + Lucázás
Karácsony Karácsonyi asztal + karácsonyi versek, dalok + pásztorjáték, betlehemezés
Fonó babázás, altatók, lépegetők, fürdető mondókák + felelgetős játékok, szabályjátékok, fonalazás + fonó hangulat, csúfolók, alma begurítás, körmöcskézés, szövés, fonás
Farsang énekek, versek + álarcosbál, fánksütés

párválasztók, lakodalmas játékok

+ “farsang farka”, csúfolók
Gergely-járás Iskolába hívogató, közös játék az iskolásokkal
Sardó naphívogatók + tavasz-hívogató tavasz-hívogató
Kiszézés Kiszebaba készítése, úsztatása, elégetése, barkaág behozatala, zöldág hordás
3-4 évesek 4-5 évesek 5-6-7 évesek
Húsvét Tojásfestés, tojásfa készítése, locsolkodás
Komatálazás Barátnő választás, komatál készítés (pl.: beteg társ látogatása
Zöldágjárás Tavaszváró énekes játékok, mondókák, naphívogatók, állathívogatók Tavaszváró énekes játékok, mondókák, naphívogatók, állathívogatók Májusfa állítás, ajándék készítés, énekes játékok
Pünkösd Királyválasztás – fiúk versenyjátékai
Szent István nap Kenyérsütés a kemencében

 

 

 

  1. 3.1. 4 Külső világ tevékeny megismerése

 

Óvodánkban ez a fejlesztési terület magában foglalja a szűkebb és tágabb természeti – emberi – tárgyi környezettel való ismerkedést, tapasztalatszerzést a formai, mennyiségi és téri viszonyokról. A gyermekeknek a valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonyuk alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, megismerik és megtanulják azok védelmét, az értékek megőrzését.

Tudjuk, hogy a gyermekek a tevékenységek révén tapasztalják meg környezetük tárgyait, eseményeit, személyeit és a köztük lévő kölcsönhatásokat, törvényszerűségeket. Ennek során alakulnak ki a valósághoz fűződő érzelmeik. Az átélt élmények, megszerzett tapasztalatok alakítják, formálják közvetlen és tágabb környezetükhöz fűződő viszonyukat. Ekkor tapasztalják meg a környezetük matematikai jellemzőit is. A környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakításával a környezettudatos magatartást alapozzuk meg.

A gyermekek önálló véleményalkotásának, döntési képességeinek fejlesztését olyan pedagógiai segítő attitűddel segítjük, amely fejleszti a kortárs kapcsolatok alakulását, felelős cselekedetre nevelést, és a környezethez való viszonyukat is.

Olyan viselkedésformákat gyakorolhatnak a gyerekek, melyek segítségével elsajátíthatják az élő és élettelen természet megfigyelésének módját. A gyerekek közötti kapcsolatokat erősítjük, az együttérzés, a beleélő, beleérző képesség, az empátia fejlesztésével, az együttműködési képesség fokozásával.

Lényegesnek tartjuk a kellő idő, hely, alkalom és eszköz biztosítását, a spontán és irányított megfigyeléshez hangsúlyozottan a közvetlen érzékszervi tapasztalatokat, a gyermekekkel közösen végzett megfigyeléseket, vizsgálódásokat, kísérleteket és ezek tudatosítását.

Fontosnak tartjuk a gyermeki kíváncsiság ébrentartását, a rácsodálkozás örömében való osztozást. A tapasztalatszerzés az óvodás gyermek alaptevékenységi formáján, elsősorban a játékon keresztül valósul meg. A „témák feldolgozását” a környezeti nevelés hagyományos és speciális módszereinek segítségével valósítjuk meg /pl.: elsősorban közvetlen megfigyelésekkel, vizsgálódásokkal, szenzitív játékokkal, lehetőség szerint projekt módszerrel, a művészeti eszközökkel színesítve/. A különböző alapokról induló gyerekeket segítjük, hogy maguk fedezzék fel a természetet.

A természetben való mozgással az egészséges életmódra nevelést erősítjük.

Végül, de nem utolsó sorban célunk-szülőföldünk, lakóhelyünk iránti szeretet mélyítése, kötődés erősítése, lakóhelyünk, – környezetünk /óvodánk/ hagyományainak, néphagyományainkat átörökítése.

Zöld óvodánk olyan óvoda, ahol:

  • az óvodai nevelés folyamatában meghatározó szerepe van a fenntarthatóságra nevelés elvei alapján folyó nevelőmunkának,
  • a környezeti nevelés komplex módon áthatja az óvodai élet mindennapjait,
  • a gyermekek nevelésében kiemelt helyen szerepel: az egészséges életvitel alapozása, a speciális igényekhez igazított egyéni bánásmód megteremtése, a tehetséges gyermekek céltudatos fejlesztése érdekében az egyéni igények kielégítése,
  • a környezeti harmónia megalapozása érdekében, az óvoda dolgozói és a település lakossága együtt teremtik meg a környezeti feltételeket a legkörnyezetkímélőbb módon,

Zöld óvodánk céljai:

  • az óvodánkban folyó fenntarthatóságra nevelés szellemében történő nevelőmunka megvalósítása és fejlesztése,
  • az óvodás gyermekek környezettudatos szemléletének, gondolkodásának, magatartásának megalapozása, formálása élményalapú tevékenységek során,
  • a pedagógusok, a szülők, a helyi társadalom közösségei környezettudatosságának alakítása.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • A külső világ tevékeny megismeréséhez olyan feltételeket, lehetőségeket kell teremtenünk a gyerekek számára, ahol minél több érzékszervvel tapasztalhatják meg közvetlen környezetüket (látás, hallás, ízlelés, tapintás stb.).
  • A természet változásaival járó teendők minden évben visszatérnek, így beépülnek a mindennapi életbe és hagyománnyá válnak. Az évszakok változásaiból fakadó jelenségek, az azokat kísérő környezetalakító tevékenységek és a jeles napok munkálatai határozzák meg a néphagyomány-ápoló munkát.
  • Minél több lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy a gyermekek közvetlen közelről találkozhassanak a természet közeli élettel. Aktívan és közvetlen módon ismerkedjenek a természet- és környezetvédelemmel. A növény és állatvilág védelme, a környezet tisztaságának megóvása (szemetelés, szelektív hulladékgyűjtés), az energia, takarékos felhasználása (víz, gáz, áram).
  • A természet megismerésével megalapozhatjuk a természet szeretetét, tisztaságának, szépségének védelmét. Séták, kirándulások szervezésével közvetlen közelről ismerhetik meg szűkebb és tágabb környezetüket.
  • Községünk természeti adottságai lehetővé teszik, hogy több élőhelyet is megismerjenek a gyerekek a séták alkalmával (Duna közelsége, hegyek, rétek, árterek, patakpartok, szántóföldek…). Az állatokkal és növényekkel természetes élőhelyükön találkozhatnak, ismerkedhetnek. (Pl. vízparti növények és állatok; hattyúk, vadkacsák, sirályok, csigák, kagylók, nádas, füzes, erdei állatok és növények, patakpartok élővilága, szántóföldek művelésének módja, növényei, ott élő állatok stb.)
  • Lehetőséget adunk az óvodai virágos és veteményes kertben, hogy maguk végezhessék a különböző tevékenységeket (kapálás, veteményezés, gereblyézés, gyomlálás, ültetés, locsolás, termény-betakarítás stb.)
  • Folyamatosan bekapcsolódhatnak a csoportszobai növények és állatok gondozásába. Ehhez legyen meg minden feltétel.
  • A környezeti neveléshez szorosan kapcsolódik a múzeumlátogatás is. Ha a környezetet a természeti, épített és társadalmi környezetet egészének tekintjük, akkor a természettudományos jellegű múzeumok mellett szervezhetünk művészeti, történeti, néprajzi jellegű múzeumlátogatást is. ( Pl. Gorka Géza Kerámiamúzeum Verőce, időszaki kiállítások a helyi Faluházban, Börzsöny Múzeum Szob, Természettudományi Múzeum Bp. Mezőgazdasági Múzeum Bp. Néprajzi Múzeum Bp. stb.)
  • Tágabb környezetünk megismerésére szervezhetünk hosszabb kirándulásokat pl. Budapesti Állat-és Növénykert, Budakeszi Vadaspark, Szemlőhegyi-, vagy Pálvölgyi- Barlang, , Mogyoróhegy – vadaspark, játszótér, Szentendrei Skanzen, nógrádi vár, vadaspark Nógrádon, Kacár tanya – Szokolya, Tropikárium Bp., Oktatóközpont – Királyrét, Vácrátóti Botanikuskert, Őrbottyán – harangöntő műhely, ártéri tanösvény – Vác, stb.

Az óvodai élet mindennapjaiba beiktathatók a természet közeli életmód jeles napjai, hagyományai:

  • A Víz világnapja: március 22.
  • A Föld napja: április 22.
  • Madarak és Fák napja: május 10.
  • Állatok világnapja: október 4.
  • Zöldség, vagy gyümölcsnap a szülők támogatásával

Madárbarát óvoda program

A Madárbarát kert program célja, hogy a gyermekek folyamatosan, egész évben végezzenek valamilyen madárvédelmi tevékenységet. A mindennapi madárvédelem gyakorlati tevékenységei, a madarak megfigyelése, a kertészkedés kiemelkedően jó lehetőséget kínálnak a gyermekek nevelésében, az óvoda pedagógiai programjának fejlesztésében, valamint a Zöld óvoda része is. A gyermekek aktívan részt vesznek elemi környezetvédelmi tevékenységekben, megismerik a környezetükben élő növényeket és állatokat. Egész évben végeznek állat – és növénygondozási feladatokat, ezáltal alkalmazás közben sajátítják el a „mi fánk”, „mi kertünk”, „mi madarunk” kifejezéseket és fogalomkört. A zöld jeles napok megünneplése mellett lehetőség nyílik saját, óvodai – és csoportszintű hagyományok kialakítására.

Pedagógiai alkalmazási lehetőségek:

  • itatók feltöltése, karbantartása és megfigyelése,
  • etetők kihelyezése, feltöltése és megfigyelése,
  • a megfigyelések alapján játékok, kézműves tevékenységek, beszélgetések kezdeményezhetők.

Mi úgy gondoljuk, hogy meg kell őriznünk nemzeti öntudatunkat, népünk kultúráját és néphagyományait. Óvodai nevelőmunkánk során az ismeretek közvetítésével, a közösen átélt élményekkel tudjuk megalapozni, lerakni a hazaszeretet csíráit, a természetes műveltséget, a nemzeti és népi hagyományok ápolását, továbbvitelét.

Az óvodai közösség akkor lesz gazdag és sokszínű, ha a tagjai megőrizhetik és meg is őrzik saját nemzetükre jellemző hagyományaikat.

Tevékenységek

A 3-4 éves gyermekek az óvoda elfogadása, megszerettetése után ismerkedjenek az óvoda közvetlen környezetével. Közvetlen környezetükben érzékeljék a környezet esztétikumát: hangokat, színeket, illatokat, formákat, az élet ritmikusságát. Figyeljék meg az évszakok szépségeit, színeit, jelenségeit, időjárását, növényeit. Keressenek összefüggéseket az időjárás és az emberek tevékenységei között. Ismerjék meg az óvoda utcáját, a környezetében található kiskerteket, házi állatokat. Ismerik a gyalogos közlekedés szabályait. Ismernek teher- és személyszállító járműveket, földön, vízen és levegőben. Gondozzák a csoportszobában lévő akváriumi halakat. Gyűjtsenek leveleket, terméseket, ágakat, tollakat, természeti kincseket és helyezzék el a természetsarokban. A közeli réteken, hegyekben, folyóparton tett kirándulások, séták alkalmával figyeljék meg az ott élő növény- és állat társulásokat, gyűjtsenek tapasztalatokat az ott látottakról. Segítsenek a kerti munkák elvégzésében. Vegyenek részt múzeumlátogatásokon, ismerjék meg általa az emberi tevékenységeket és hazájukat.

Ismerkedjenek meg mondákon és regéken keresztül a honfoglalással, származásunkkal: Hunor, Magyar, Rege a csodaszarvasról, Emese álma. Séták alkalmával a faluban található Hét vezér haranglábak és Géza Fejedelem lovas szobrának megtekintése. Figyeljék meg a földgömböt, ismerkedjenek a földrészekkel, országokkal, keressék meg Magyarországot. Magyarország térképén keressék meg a Dunát, Balatont, Budapestet, Verőcét. A mi Falunk Verőce: szeretjük, építjük, szépítjük, vigyázunk rá (nem szemetelünk), ápoljuk hagyományait. Ismerkedjenek az országok zászlaival, ismerjék fel Magyarország zászlaját, címerét, esetleg Verőce címerét. Ismerjék a Himnuszt (zenehallgatás). Ha meghalljuk, hogyan viselkedünk, mit csinálunk. Emlékezzünk meg az 1848/49-es szabadságharcról és hőseiről. Tanulják meg a Nemzeti dal első versszakát, hallgassák meg a Kossuth-nótákat, népdalokat. Készítsenek kokárdát, csákót és viseljék. Helyezzenek el zászlókat, virágokat a verőcei temetőben a 48-as honvéd síremlékén.

A környék hegyeiről (Borbély hegy) a Dunakanyar megfigyelése (hol folyik a Duna, honnan hová, Visegrád).

Egy-egy alkalommal látogassanak el a községben található intézményekbe, a már kialakult kapcsolatokat ápolják (iskola, Faluház, Egészségház, Idősek Otthona, könyvtár stb.). Szeressék, óvják, védjék környezetüket és a természetet!

A környezet és a néphagyomány-ápolás kapcsolata

Tevékenységek a tavaszi ünnepkörben

  • Megkezdődnek a tavaszi kerti munkák, amelyekben a gyerekek aktívan tevékenykednek. Segítenek a magvak, hagymák, palánták elültetésében, gondozásában. Részt vesznek a sétákon, kirándulásokon.
  • Megfigyelik az állatok és növények életét, változásait, (fecskék megjelenése, feketerigó fészek)
  • Megismerkednek a tavaszi virágokkal, különösen érdekes lehet a virágok népies nevének megismerése, amelyek akár helységenként is változhatnak.
  • Ismerik a Húsvéti szokásokat, a fiúk locsolkodnak a lányok hímes tojást készítenek (hagyományőrző technikák, népi motívumok).
  • Május első napján a nagycsoportosok májusfát állítanak.
  • Játékszereket készítenek a növények részeiből és terméseiből (koszorúk virágból, fűzfa síp, stb.)
  • Sok időt töltenek a szabadban, játszanak az udvaron.
  • Egyéb ünnepek: Március 15, Anyák napja, Gyermeknap.

Tevékenységek a nyári ünnepkörben

  • Megfigyelik az emberek természetben végzett munkái közül pl. az aratást, kaszálást, szénahordást.
  • E tevékenység körben lehetőség nyílik arra, hogy búzakalászt és szalmát gyűjtsenek, amelyből az arató koszorú készül.
  • Nyáron sok mezei virág nyílik. Az összegyűjtött virágokból csokrokat, virágkoszorúkat készíthetnek.
  • Megismerkednek a gyógynövényekkel. Séták alkalmával össze is gyűjthetnek belőle egy kosárkával.
  • Folytatódik és bővül az egész évben élő népi mesterségekkel való ismerkedés: szövés, fonás, textilfestés, agyagozás, növényi játékok készítése stb. Egyéb ünnepek: nagyok búcsúzása – ballagás, Augusztus 20.

Tevékenységek az őszi ünnepkörben

  • Alkalom nyílik arra, hogy a sétákon, kirándulásokon erdei gyümölcsöket, leveleket, terméseket, magvakat gyűjtsenek, szárítsanak.
  • A gyűjtögető munkát az anyagok feldolgozása követi. Kiegészítik és felújítják játékaikat termés- és terménybábokkal.
  • Aktívan részt vesznek a kerti termés betakarításban, diószüretben, birsalma szüretben. Vegyenek részt a gyümölcsök befőzésében, tárolásában, szőlőpréselésben. Segítenek a lehullott levelek összegyűjtésében. A szüreti mulatságra énekes játékokkal, mondókákkal, versekkel készülnek.
  • Részt vesznek az óvoda által rendezett községi szüreti mulatságon (szüreti felvonulás).

Tevékenységek a téli ünnepkörben

  • Folytatódnak az ősszel megkezdett tevékenységek: termések, termények feldolgozása, szövés, fonás, rongybaba-készítés, kézimunkák, stb.
  • Megfigyelik a madarakat, segítséggel madáretetőt készítenek és részt vesznek az etetésben. Az Advent a várakozás időszaka. Segítséget nyújtanak az adventi koszorú elkészítésében, a terem feldíszítésében.
  • Borbála (dec. 4.) kísérjék figyelemmel a vázába tett cseresznye­ágakat és Luca napkor (dec. 13.) elültetett búzát, versekkel, ajándékokkal várják a Mikulást (dec. 6.).
  • Megismerik a karácsonyi népszokásokat pl. betlehemes játék, pásztorjáték.
  • Aktívan részt vesznek a mézeskalács-sütésben és díszítésben.
  • Farsangkor megtanulnak álarcot és jelmezt készíteni, először egyszerűbb, majd kissé nehezebb technikákkal. Segítenek a terem díszítésében, a fánksütésben.
  • Rövid énekekkel, versekkel, mondókákkal készülnek a farsangi bálra.

Fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • Környezetükről elemi ismeretekkel rendelkeznek.
  • Ismerik lakásuk címét, szüleik nevét, foglalkozását, testvéreik nevét
  • Ismerik és betartják környezetük közlekedésének legfontosabb szabályait.
  • Ismerik a hajót, a vonatot, a repülőgépet függetlenül attól, hogy környezetükben előfordulnak-e, tudják, hogy a vízen, a szárazföldön vagy a levegőben közlekednek.
  • Ismerik a környezetükben lévő néhány intézmény rendeltetését (iskola, orvosi rendelő, posta, stb.)
  • Az alapszíneken kívül felismer más színeket is.
  • A tárgyak, jelenségek közötti néhány feltűnő összefüggést felismernek.
  • Ismert tárgyakat, jelenségeket külső jegyeik, rendeltetésük szerint összehasonlítanak.
  • A testrészeket az emberi test felépítésének megfelelően felsorolják. Igényesek testük tisztaságára.
  • Felismerik a napszakokat: a reggelt, az estét.
  • Különbséget tudnak tenni az évszakok között, ismerik az egyes évszakok néhány jellegzetességét, fel tudják sorolni a hónapokat.
  • Ismerik a „növény” szót. Tudják, hogy a fa, bokor, virág, fű, a zöldségfélék növények. A növény a magból kel ki. A gyümölcsöt megmosva fogyasztják. Tudják, hogy a növények fejlődése és az időjárás között összefüggés van. Önállóan gyakorolják a növénygondozás legegyszerűbb műveleteit, ismernek növényekkel kapcsolatos munkákat (szántás, szüret, aratás).
  • Ismerik környezetük állatait, élőhelyüket. Ismerik a házi és a vadon élő állatokat (külső jegyeik, táplálkozásuk, hasznosságuk)
  • Vigyáznak közvetlen környezetük tisztaságára, védik a természet tisztaságát is.
  • Ismerik a falut, ahol élnek, és annak természeti és társadalmi környezetét.
  1. 3. 1. 4. 1. Matematikai nevelés

A matematikai nevelés egy folyamat, gondolkodásfejlesztést jelent, cselekvéses és gondolati tevékenységeket tartalmaz. Célja a körülöttünk lévő világ mennyiségi, formai, kiterjedésbeli összefüggéseinek felfedezése, megtapasztalása játékos formában.

A tevékenység vágya felkelti az érdeklődést, fokozza az aktivitást, növeli a figyelmet, annak tartósságát és ez által kibontakoztatja a kreatív gondolkodást és képességeket.

Feladatok, módszertani alapelvek

  • A gyermek matematikai érdeklődésének felkeltése, az okozati összefüggések felismertetése, tapasztalása a probléma megoldó és logikus gondolkodás megalapozása.
  • Az óvónő teremtsen olyan helyzeteket, amelyekben cselekvéses és gondolati úton is lehetőség nyílik a gyerekek tapasztalására és ennek cselekvéses feldolgozására.
  • Az óvónő teremtsen lehetőséget, hogy a gyermekek a nap folyamán bármikor mérhessenek, összehasonlíthassanak, csoportosíthassanak, felfedezhessék a különbségeket, érzékelhessék a formákat, az ugyanolyant.
  • Az óvónő használja ki a környezet kínálta matematikai lehetőségeket- tárgyak, jelenségek, formai és mennyiségi jellemzői, tevékenységeikben megjelenő párosítások, halmazalkotások, összehasonlító mérések, sorba rendezések.
  • Rajzolás és játék közben mutassa meg az alapvető ponthalmazokat (egyenes, törött vonal, görbe, tér és síkbeli alakzatokat (gömb, kocka, téglatest, kör, négyzet, téglalap) utóbbiakon érzékeltesse a szimmetriát.
  • Tanítsa meg a térben történő tájékozódáshoz szükséges irányokat.

Tevékenységek

  1. Tárgyak, személyek összehasonlítása, válogatások, rendezések. Halmazalkotások.
  • Tárgyak, személyek tulajdonságainak felismerése, megnevezése
  • Tárgyak, személyek összehasonlítása felismert tulajdonságok szerint
  • Kiválogatás, általánosítás kiemelt tulajdonság szerint
  • Szétválogatás (osztályozás, meghatározott tulajdonság alapján)
  • Rendezés meghatározott elv, szempont, tulajdonság alapján
  • Hozzárendelés: párosítás valamilyen szempont alapján
  • Szavakban történő összehasonlítások
  1. Számfogalom előkészítése, alapozása
  • Mennyiségek összemérése
  • Halmazok elemszámának összehasonlítása, összemérése (párosítások), több, kevesebb, ugyanannyi
  • A mennyiség mérhető nagysága: egységgel való mérés lehetőségei
  • A halmazok számlálható tulajdonságai: darabszám, elemszám, természetes számok
  1. Tapasztalatok a geometria körében
  • Építések, alkotások szabadon és másolással
  • Tevékenységek tükörrel
  • Tájékozódás térben és síkban

 

A fejlődés jellemzői óvodáskor végére

 

  • Megértik és követik az óvónő kérdéseit, gondolatait.
  • Matematikai jellegű helyzetekről, problémákról fogalmazzák meg gondolataikat, megítélik az állítások igazságát.
  • Képesek tárgyak, személyek összehasonlítására (válogatások, rendezések), halmazalkotásra.
  • Tudnak a 10-es számkörben bontani, részhalmazokat egyesíteni.
  • Értik és helyesen használják a mennyiségekkel és halmazokkal kapcsolatban az összehasonlítást kifejező szavakat (pl. hosszabb, rövidebb, magasabb, alacsonyabb, kisebb, nagyobb…).
  • Képesek két kiterjedést, vagy mennyiséget egymással egyenlővé tenni, vagy valaminél kisebbet, kevesebbet, nagyobbat, többet létrehozni.
  • Tárgyakat meg tudnak számlálni legalább 10-ig, össze tudják hasonlítani mennyiség, nagyság, forma, szín szerint.
  • Helyesen használják a tő- és sorszámneveket.
  • Képesek különféle geometriai tulajdonságok szerint térbeli és síkbeli alakzatokat létrehozni, szétválogatni egyes egyszerű tulajdonságokat meg is nevezni.
  • A térben való tájékozódásban követni tudják és helyesen használják az irányokat; jobb-bal, illetve ismerik a helyeket kifejező névutókat (alá, fölé, mellé, közé, alatt, fölött, között, mögött). A síkban megszokott megnevezést megértik (mit értünk a vízszintes síkban az alatt, fölött, mellet stb. szavakon).

 

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A matematikai nevelés szinte minden nevelési területtel szoros kapcsolatban van.

Összegzés:

A külső világ megismerési folyamatában a gyermekek cselekvéseiken, érzelmeiken keresztül szerzik környezetükből az ismereteket. A néphagyomány ápolásból és a természetközelségből fakadó élmények eljuttatják a gyerekeket a természettel való együttélés harmóniájához és a hagyományok tiszteletéhez.

 

 

II.3.1.5. Mozgás, mozgásos játék

 

Az egészséges életmód szokásait az óvodában kell megalapozni.

A gyermekek életének rendkívül gyors fejlődési szakasza az óvodáskor, egyes képességeik elsősorban ebben az életkorban fejlődnek.

A mozgás fiziológiás szükséglet, a rendszeres mozgásnak a szokásrendbe való beépítésére ez az életkor a legalkalmasabb. Segítségével kialakul az az igény, hogy minden nap, rendszeresen szükséges mozogni az egészség megőrzése érdekében.  Az egészséges életmódra nevelés mellett ez a gyermekek edzettségének megalapozását is segíti.

Fejleszti a gyermekek motoros képességeit (erő, ügyesség, gyorsaság, állóképesség). Kedvező hatással van az idegrendszerre, a keringési- és légzőszervekre, a helyes testtartás kialakulására. Fejlődnek az értelmi, erkölcsi, akarati, esztétikai és a munka jellegű tevékenységek.

A mozgás, a mozgásos játékok fejlesztik a gyermekek sokoldalú, természetes mozgását, megismertet velük sok játékot, segíti élettani fejlődésüket, alkalmazkodó képességük kialakulását.

Feladatok és módszertani alapelvek

  • Az óvónő fő feladata, hogy a gyermekek mozgásigényét kielégítse, és a mozgást megszerettesse.
  • Az óvónő teremtsen olyan derűs légkört csoportjában, ahol életkoruknak, egyéni sajátosságaikat figyelembe véve szívesen, aktívan vesznek részt a mindennapi testnevelésben.
  • Igyekezzen minél több helyet, időt, eszközt biztosítani a mozgásos játékoknak.
  • Használja ki a gyermekek edzettségének fokozására a természet erőit (víz, levegő, napfény, jég stb.).
  • A mozgásanyag kiválasztásánál és tervezésénél az óvónő legyen figyelemmel és használja ki helyi adottságainkat. Duna-part, víz, kavicsos terep, homokos, iszapos part, dimbes-dombos környék, erdei utak, gyepesített udvar, fák.
  • Igyekezzen minden gyermeket eljuttatni a sikerélményhez a verseny-játékoknál.
  • Fordítson nagy gondot arra, hogy az eszközök megfelelőek legyenek. Tisztaságuk, esztétikájuk, állaguk, kezelhetőségük. Tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy megelőzze a gyermekbaleseteket. Az óvónő legyen példaértékű modell a gyermekek számára a tornagyakorlatok bemutatásánál is.

Tevékenységek

  • Játszanak testnevelési játékokat: szerep – vagy utánzó játékok, futó-, fogójátékok sorban, körben, szétszórtan, csoportban, párosan, versenyjátékok stb. Megfigyelik és betartják ezen játékok szabályait.
  • Végezzenek szabadgyakorlatokat: kartartások, testhelyzetek, kar – törzs, térd és lábmozgásokat. Járás. Gyakorolják a természetes járásokat egyenesen és különböző irányokban.
  • A különböző típusú futógyakorlatokat sorverseny, váltóverseny, versenyfutás közben gyakorolják, megismerik a fokozódó futást, a gyorsfutást és a lassúfutást. Tudnak rövidtávon egyenletes iramban futni.
  • Ugrásgyakorlatokat végeznek. Páros lábon és egy lábon haladással szökdelnek. Sorozatugrásokat végeznek különböző nagyságú és különböző távolságban elhelyezett tárgyakon át. Néhány lépéses nekifutással gyakorolják a magas- és távolugrásokat.
  • Dobásgyakorlatokat játszanak. Egykezes, kétkezes, alsó- és felső dobással célba dobnak, 1 m magas kötél felett.
  • Labdagyakorlatokat végeznek. Járás, futás közben vezetik a labdát. Labdázzanak párokban is.
  • Végezzenek támaszgyakorlatokat (pl. pók, rákjárás, talicskázás), kúszás, csúszás, mászás, átbújás.
  • Ismerik az óvodai talajtorna elemeket: guruló átfordulást, a test hossztengelye körüli gurulást.
  • Egyensúlyoznak padon járással, fej-, kar- és lábmozgásokkal összekötve.
  • Megértik a vezényszavakat.

Fejlődés jellemzői óvodás kor végére

  • Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik. Mozgástapasztalataik az egyensúlyozásban és ugrásban növekednek.
  • Cselekvőképességük gyors, a mozgásban kitartóak.
  • Szeretnek mozogni, kitartóak a mozgásos játékokban. A gyermekek nagymozgása, finommozgása, egyensúlyészlelése, összerendezett mozgása kialakul. Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni.
  • Egyéni-, csoportos-, sor- és váltóversenyt játszanak az óvónő segítségével, betartják a szabályokat.
  • Megértik az egyszerű vezényszavakat.
  • A természetes járást ütemes járással váltakoztatják. Tudnak ütemtartással járni, a gimnasztikai feladatokat esztétikusan végzik.
  • Állórajtból kiindulva 20-30 métert futnak.
  • Talicskáznak bokafogással.
  • Egyensúlyoznak padmerevítő gerendán.
  • Hátsó függőállásban lábmozgást végeznek.
  • Hat-nyolc lépés nekifutással tetszés szerinti akadályt átugranak. Ugrásukat a talajéréskor fékezni tudják.
  • Kislabdát hajítanak távolba.
  • Labdát pattogtatnak helyben.

A terület kapcsolata más nevelési területekkel

A mozgás az óvodai nevelés folyamatában a gyerekek egészséges testi és mozgásfejlesztése útján szolgálja személyiségük fejlődését.

A gondozás az egészséges életmódra nevelés, az anyanyelvi nevelés a szocializáció hatását felerősíti, kiegészíti. A mozgás hatására a gyermekekben fontos személyiségtulajdonságok alapozódnak meg (egymás segítése, együttműködés). Kapcsolódik a zenei neveléshez, a környezet megismerésére neveléshez.

Összegzés:

A gyermekek a mozgáson keresztül ismerik meg a világot. A nap folyamán a gyerekek állandó „mozgásban vannak”. A tapasztalatok hiányában még nem látják mozgásuknak következményét. A felnőtt az önpróbálkozásuknak teret ad, csak balesetveszély esetén lép közbe.

III. Az óvoda kapcsolatrendszere

III.1. Óvoda – Család

A kapcsolattartás elvei, formái

A gyermeknek elsősorban a szüleitől kell kapnia a szeretetet, a megértést és a nevelést, melyre szüksége van. A Biblia mikor nevelésről szól, mindig a családot helyezi előtérbe. A keresztyén pedagógustól ez fokozott alázatot kíván, a gyermekek életében nem mi vagyunk a legfontosabb személy, hanem a szülő.

Feladatunk, a család és az óvoda együttműködésének megszervezése, a családok segítése a gyermek keresztyén lelkiségben való neveléséhez. Ezt nagy türelemmel, megértéssel és szeretettel kell tennünk. A gyermek fejlődéséért kölcsönös a felelősség, az együttműködésnek a célja mindig a gyermek optimális fejlesztése.

Az óvoda tehát a családdal együtt, azt kiegészítve szolgálja a gyermekek fejlődését. A szülő ismeri legjobban gyermeke igényeit, szükségleteit, viszont az óvónőnek van olyan szaktudása és olyan korosztályi tapasztalata, mely alapján segítséget tud nyújtani a gyermekek fejlesztéséhez. Korrekt együttműködésük elengedhetetlen a gyermekek harmonikus fejlesztése érdekében.

Az együttműködést úgy szervezzük meg, hogy a szemléletformálást, az óvoda tartalmi munkájának szakszerű megismertetését a gyermekek egyéni fejlődésének jellemzőit közvetítjük a szülők felé.

Az óvodapedagógusok fontos feladata a családlátogatás, lehetőség szerint a gyermek  óvodába lépése előtt. Befogadáskor biztosítjuk az édesanyával történő  beszoktatást, ami kiválóan alkalmas arra, hogy a szülő megismerje az óvodai életet, szokásokat és mintát kapjon gyermeke neveléséhez. A napi kapcsolattartás is elengedhetetlenül szükséges, hogy a szülő teljes mértékben tájékozott legyen a gyermekével kapcsolatos napi eseményekről. A kapcsolattartás módjai lehetnek a szülői értekezletek, nyílt napok, fogadó órák.

Meghívjuk a szülőket egyházi ünnepségeinken való részvételre, egyházi alkalmakra.

Az óvoda és a család kapcsolatában közeledést jelenthetnek a szülőkkel együtt szervezett rendezvények, ünnepek, kirándulások, munkadélutánok.

Az óvoda és a család kapcsolatának alakulásában fontos szerepe van a Szülői munkaközösségnek. Az együttműködés elősegítésében a SZMK – nak koordináló és kezdeményező szerepe van.

III.2. Óvoda – Iskola

A kapcsolattartás elvei, formái

Az óvoda az iskolával olyan tartalmi kapcsolatot alakít ki, ami által elősegíti a gyermekek zavartalan iskolakezdését. A kölcsönös érdeklődés hozzájárulhat egymás nevelési céljainak, elképzeléseinek megismeréséhez. A kapcsolattartásban a kölcsönös nyitottság és bizalom érvényesül, hiszen csak így tudjuk biztosítani az átmenet folyamatosságát a gyermekek számára.

Az együttműködés formái lehetnek a kölcsönös látogatások (tanító – óvoda nagycsoport, óvónő – l osztály), tapasztalatcserék, tájékoztatások a gyermekek egyéni fejlődési üteméről, várható alkalmazkodási nehézségeikről. Szorgalmazni kell az egymás rendezvényein, ünnepein történő megjelenést és közreműködést. A leendő l osztályos tanító vegyen részt a nagycsoportosok utolsó Szülői értekezletén és tájékoztassa a Szülőket az iskolai életről, szükséges eszközökről.

III.3. Óvoda – Református Gyülekezet (Fenntartó)

Kapcsolattartás elvei, formái

A gyülekezet az Óvoda fenntartója, ezért a kapcsolattartás szükségszerű és természetes. A gyermek tapasztalatot szerezhet arról, hogy a felnőttek éppen olyan bizalommal, szeretettel és alázattal fordulnak Istenhez, mint ahogyan azt az óvodai közösségben átélte. Örömmel hallja az óvodában megismert bibliai történeteket, s ezek megerősítést jelentenek számára. A gyülekezet tagjai megismerik óvodánk nevelőmunkájának áldásait, s felismerve e szolgálat fontosságát segítik azt. Meghívjuk a gyülekezet lelkipásztorát, presbitériumát és az érdeklődő egyháztagokat az ünnepségeinkre. Tanévnyitó és tanévzáró Istentiszteletre megyünk a templomba (leendő első osztályosok és pedagógusok). A lelkipásztor kéthetente felnőtt áhítatot tart az óvodában.

III.4. Óvoda – Közművelődési Intézmények

Könyvtár

Faluház

Múzeum (Gorka Géza Kerámia Múzeum)

A kapcsolattartás elvei, formái

A közművelődési intézmények sajátos lehetőséget biztosítanak az óvodai nevelés kiegészítéséhez.

Az óvoda úgy válogat az intézmények kínálatából, hogy azok elősegítsék a nevelési feladatok sokoldalú, színes megoldását.

A kapcsolattartásra legyen jellemző a kölcsönös nyitottság.

Könyvtár, színház, múzeumlátogatások szervezése.

A folyamatos tájékoztatás alapján értesülhetünk a rendezvényekről, kiállításokról, gyermekrajzpályázatokról, stb.

 

III.5. Óvoda – Civil szervezetek

Idősek Otthona

Katolikus Szeretetszolgálat Migazzi Otthon

Verőcei Óvodáért Alapítvány

Duna – Ipoly Nemzeti Park – királyréti Oktatóközpont

 

A kapcsolattartás elvei, formái

Az óvoda a helyi Idősek Otthonával és a Migazzi Otthonnal régóta kialakított kapcsolatát továbbra is ápolja. Az egyes rendezvényeken kölcsönösen részt vesznek mind a gyerekek, mind az idősek. E kapcsolattartás lényege, hogy már az óvodás gyermekek is megkülönböztetett figyelemmel legyenek az idősek iránt, tiszteljék őket, legyenek figyelmesek velük.

Kölcsönös meghívás alapján részt veszünk egymás rendezvényein, pl. Idősek napja, Karácsony, Óvodai szüret, nagyok búcsúztatása, stb.

A Verőcei Óvodáért Alapítvány 2003 óta segíti, támogatja az óvodát, az óvodás korú gyermekek nevelését, oktatását. Az óvoda nevelőtestületével közösen szervez programokat, ezen kívül anyagi támogatást nyújt tárgyi eszközök beszerzéséhez. Évente két-három alkalommal közös megbeszéléseket tartunk. Megbízott kapcsolattartó az óvodavezető.

A Duna – Ipoly Nemzeti Park királyréti Oktatóközpontjának vezetőjével folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Segítségünkre van a környékbeli kirándulások szervezésében és vezetésében. Programjaikról tájékoztatást ad és kiadványokkal lát el bennünket.

III.6. Egyéb kapcsolatok

Bölcsőde

Református Pedagógia

Szakszolgálat

Logopédus, Pszichológus

Fejlesztőpedagógus

Orvos,Fogorvos

Védőnő

Nagymarosi Gyermekjóléti Szolgálat

A kapcsolatok a gyermekek egészséges testi, lelki fejlődésének követése, segítése érdekében jönnek létre, és folyamatosan működnek.

 

Az óvodapedagógusoknak maradéktalanul be kell tartani a hivatali titoktartás szigorú szabályait. E nélkül nem lehet őszinte, kölcsönös kapcsolat, szülő és óvónő között. A cél közös a „gyermek érdeke”, amit mindenkor szem előtt kell tartanunk. A kapcsolatoknak a kölcsönös bizalomra kell, hogy épüljenek. A közös (óvoda – család) programok szervezésével nem csak a gyerekek, hanem az egyes családok között is jó kapcsolat alakulhat ki.  Az egyes intézményekkel, szervezetekkel, közművelődési intézményekkel való kapcsolattartás a gyerekek programjainak színesítésére, bővítésére, ismereteik kiegészítésére szolgálnak.

IV. Tárgyi feltételek – Óvodánk programjának megvalósításához szükséges eszközrendszer

A Helyi Óvodai Pedagógiai Programunk eszköz feltételrendszerének 90 %-val rendelkezünk.

Az óvoda alapfelszereltsége jónak mondható.

Az óvoda eredményes működésének ma már egyre inkább feltétele, hogy a lakosság magáénak érezze az intézmény programját. A szükséges anyagi háttér megteremtéséhez nélkülözhetetlen a fenntartó és sok esetben a szülői támogatás.

Programunkban foglaltak megvalósítását segíti az óvoda nevelőtestülete által létrehozott Verőcei Óvodáért Alapítvány.

Játék

 

Minden csoport rendelkezzen:

  • Építő, konstruáló, mozgásos, szerep és szabály játékkal
  • Babakonyhába bútorokkal, konyhai játékeszközökkel, babákkal, autóval
  • Logikai játékokkal
  • Fejlesztő játékokkal

Óvoda rendelkezzen:

  • Udvari játékhoz: biciklivel, motorral, rollerrel, labdával, mászókákkal

Hitéleti nevelés

 

Minden csoport rendelkezzen:

 

  • Bibliával, Gyermek Bibliával
  • Keresztyén könyvekkel (gyermeknevelés, áhítatos, stb.)
  • Táblával
  • Dramatizáláshoz szükséges eszközökkel
  • Énekeskönyvvel (Jézust áldja énekünk, Gyermekénekek óvodásoknak)

Óvoda rendelkezzen:

  • Bibliai történeteket ábrázoló flanelokkal
  • Bábkészlettel, bibliai történetek bábozásához
  • Felkészülést segítő könyvekkel
  • Keresztyén irodalommal
  • Bibliai játékokkal (puzzle, memory, társasjáték)
  • Feladatlapokkal, színezőkkel
  • Zenei CD

Mese – vers

Minden csoport rendelkezzen:

  • Esztétikus mesesarokkal
  • Bábokkal, bábtartóval
  • Könyvekkel
  • CD lejátszóval
  • Dramatizáláshoz kellékekkel

Óvoda rendelkezzen:

  • Diavetítővel, Diafilmekkel
  • Videóval, videó kazettákkal (természetfilmek) DVD lejátszóval
  • Bábparavánnal
  • Fejdíszekkel, kesztyűbábokkal

Zenei nevelés

Minden csoport rendelkezzen:

  • Furulyával, dobbal, ritmusbottal
  • Csörgővel, triangulummal, cintányérral, csengővel
  • Barkácsolt ritmushangszerrel

Óvoda rendelkezzen:

  • Dalos játékhoz kiegészítő eszközökkel (kendő, kalap, szoknya, mellény, kötény, blúz, fejdísz)

Rajzolás, mintázás, plasztikai munkák

Minden csoport rendelkezzen:

  • Különböző méretű rajzlapokkal
  • Színes papírokkal
  • Festékekkel, színes ceruzákkal
  • Zsírkrétákkal, pasztellkrétákkal
  • Filctollakkal
  • Fonalakkal, anyagokkal, madzaggal
  • Ecsetekkel
  • Gyermekollókkal, felnőtt ollókkal
  • Gyurmával,
  • Fadarabokkal, termésekkel, magokkal, kavicsokkal
  • Rafiával
  • Ragasztóval
  • Gipsszel
  • Filccel, gyapjúval, bőrrel

Óvoda rendelkezzen:

  • Karcoló fával
  • Szövőkerettel, körmöcskével
  • Agyaggal
  • Süteményszaggatókkal
  • Külön terítőkkel

Testnevelés

 

Óvoda rendelkezzen:

  • Tornapadokkal
  • Zsámolyokkal
  • Szőnyeggel
  • Labdákkal
  • Babzsákkal
  • Tornabotokkal
  • Szalagokkal
  • Vastag körkötéllel
  • Karikákkal

A helyi programunk készítése folyamán mindig és mindenkor az óvodás gyermekek testi, lelki, értelmi fejlődésének elősegítése volt a legfőbb célunk.

             V. Gyermekvédelem az óvodában

Hitünk szerint a gyermek nevelésfeladatát a családok kapták Istentől. Így a család számunkra olyan, amit óvni és védeni kell. Ebben segítségünkre van a fenntartó egyház, melynek felvállalt feladata, hogy a családok mögött és a nevelési intézmények mellett álljon.

A család mögött, hogy támaszt jelentsen annak egészséges működésében, boldog kiteljesedésében, a nevelési intézmény mellett, hogy az együttmunkálkodás lehetőségeit kihasználva segítsen.

A gyermek fejlődését az óvoda csak a szülővel egyetértésben tudja biztosítani. A gyermekek védelmi rendszerében fontos feladatokat látunk el, mint nevelési – oktatási intézmény.

Az óvodánkban folyó gyermekvédelem célja, hogy a gyermekek problémáit minél korábban felismerjük, minél hatékonyabban kezeljük, megelőzzük súlyosabbá válásukat.

Kiemelten foglalkozunk a nagycsaládosok segítésével.

  • étkezési támogatásukat szorgalmazzuk a lakóhelyi önkormányzatnál;
  • figyelmüket felhívjuk a ruhavásárokra;
  • folyamatos a kapcsolattartásunk a gyámügyi családgondozóval

Az óvodai nevelés országos alapprogramja megfogalmazza, hogy az óvoda óvó – védő funkciót is betölt.

 

 

Ebből adódó feladataink:

 

  • gyermeki jogok védelme;
  • minden gyermek részére biztosítani a fejlődéshez szükséges feltételeket;
  • biztosítani a lehetőségeket, hogy szükség esetén leküzdhesse születésénél, családi, vagyoni helyzeténél vagy bármely okból fennálló hátrányait;
  • családokkal, szülőkkel tapintatos, személyes viszony kialakítása;
  • titoktartási kötelezettségünk betartása;
  • közreműködés a gyermekek fejlődését veszélyetető körülmények megelőzésében, feltárás.

A gyermekvédelmi munka koordinátora a gyermekvédelmi felelős.

Feladata:

  • gyermekvédelmi esetek feltérképezése, feladatok meghatározása (esetmegbeszélések);
  • gyermekvédelmi szempontból szükséges nyilvántartások vezetése;
  • illetékeseknek adatszolgáltatás;
  • környezettanulmányok készítése a hatóság felkérésére;
  • kapcsolattartás a Gyermekvédelmi Szolgálat-, Családsegítő-, Nevelési Tanácsadó területfelelősével;
  • pedagógiai munka koordinálása a gyermekvédelmi esetekben, valamennyi csoportban.
  1. Inklúzív pedagógia

 

  1. 1. Program a hátrányos/halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek fejlődésének elősegítésére

 

Célcsoport

Hátrányos helyzetű gyermekek, hátrányos helyzetű gyermek: az, akit családi körülményei, szociális helyzete miatt a jegyző védelembe vett, illetve akinek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát a jegyző megállapította;

e csoporton belül halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek, akinek a törvényes felügyeletét ellátó szülője – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben szabályozott eljárásban tett önkéntes nyilatkozata szerint a szülők legmagasabb végzettsége 8 általános;

Halmozottan hátrányos helyzetű az a gyermek is, akit tartós nevelésbe vettek.

Veszélyeztetett helyzetű gyermekek, az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról a 2012. CXVII. törvény módosításaival kiegészítve.

Veszélyeztetettség: olyan – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult –állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.

 

Integrációs programunk jellemzői

Szeretetteljes, biztonságos, az egyéni különbözőségeket toleráló légkörben, ésszerű korlátokkal minden gyermeknek esélyt adunk saját erősségeik felismerésére, és a sikerélményre. Elfogadjuk, és tiszteletben tartjuk a másságot, erre neveljük gyermekeinket is.

 

Programunk figyelembe veszi:

– A gyermekek egyéni igényeit, és tiszteletben tartja a kulturális sokféleséget.

Hangsúlyt helyez:

–  Az élmények individualizálására.

– Arra, hogy tervezett nevelés/fejlesztés keretében segítse a gyermekeket döntéseik meghozásában.

–  A család részvételére az óvodai nevelésben.

Az óvoda családsegítő és családokat támogató tevékenysége

Helyi nevelési programunk tartalmi elemei közül kiemelést érdemlő a családokat támogató és bevonó tevékenység, mely a gyermekvédelmi felelős óvodapedagógus koordináló tevékenysége révén messzemenően támogatja a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket és családjaikat is.

Építve tapasztalatainkra és eredményeinkre, sokszínű együttműködésre törekszünk a családokkal. A szülőt megnyerni és elveszíteni a gyerekeken keresztül lehet. Mi a szülők mindegyikét megnyerni szeretnénk, mert ez a feltétele a nevelésben való jó együttműködésünknek. Arra törekszünk, hogy a velünk kapcsolatba lépő családok a beiratkozás pillanatától segítséget kapjanak óvodapedagógusainktól. A nyílt és bizalmon alapuló kommunikáció kiépítése időigényes feladat.

Fontos, hogy a pedagógusok kezdettől fogva rendszeresen beszéljenek a családokkal.

A családdal való kommunikáció alapelvei

– Adjunk időt, alkalmat, bátorítást a családnak, hogy megosszák velünk gondolataikat, céljaikat, örömeiket, gondjaikat.

– Az információt kezeljük bizalmasan.

– A családok és pedagógusok szabadon kommunikáljanak a gyerekekről és élményeikről.

A családok felé nyitott óvodánk modelljében az óvoda és a család kapcsolatának erősítése érdekében elsősorban erkölcsi és személyi támogatást nyújtunk. Ez szakemberek, bevonását jelenti a családok érdekének képviseletére, szükségletük feltárására, erőforrások felfedezésére, nagyobb érzelmi biztonságot és támogatást nyújtva a krízishelyzetben élő gyermekeknek és szüleiknek:

– Szakemberekkel együttműködve életviteli tanácsadással a szülők segítése.

– A szociális támogatás rendszerének szükség szerinti bemutatása, tájékoztatás családjogi kérdésekben.

– A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek érdekeinek képviselete.

– Kapcsolatok kiépítése a speciális szolgáltató intézményekkel.

Szervezési feladatok

A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodai felvételének támogatása teljes körű, minél hosszabb ideig tartó óvodáztatás biztosítása a célcsoport körében

Az igazolatlan hiányzások minimalizálása

Nevelőtestület együttműködése (rendszeres team munka valamennyi munkatárs részvételével, esetmegbeszélések, hospitálások)

Pedagógiai munka kiemelt területei

Az óvodába lépéskor komplex állapotfelmérés (részletes anamnézis)

Kommunikációs nevelés (szókincs, nyelvi kifejezőkészség, beszédértés, beszéd észlelés fejlődésének elősegítése)

Érzelmi nevelés, szocializáció (az intézményes nevelésbe illeszkedés elősegítése, bizalom, elfogadás, együttműködés)

Egészséges életmódra nevelés (egészségtudat kialakítása, táplálkozás)

Együttműködések kialakítása az óvodán kívüli szervezetekkel, különösen az alábbiakkal:

Gyermekjóléti, családsegítő szolgálat- a szülők támogatása, erőforrásainak feltárása

Védőnői hálózat – a gyermekek óvodai beíratásának támogatása, korai képességgondozással kapcsolatos tanácsadás

Szakmai szolgáltatók – konzultációk a gyermek fejlődéséről, fejlesztési terv kidolgozása szükség esetén, szolgáltatások biztosításának a megtervezése és biztosítása)

Reklámok

fotó 1fotó 2fotó 3fotó 4